Editors koncert, hakniságok nélkül

Lehet menni a Szigetre Rihannáért, vagy David Guetta bohóckodást nézni, de tudni kell, hogy az igazi értékeket sokszor nem a nagyszínpadon kell keresni. Érdekes is volt látni, ahogy főleg a külföldiek többsége elkezd irányt váltani az A38 színpadhoz Rihanna fél órás nyöszörgése után. Az egyikük csak ennyit mondott, köszi csajszi, elég volt belőled ennyi. Állítólag a bécsi fellépése sem volt sokkal jobb. Ami talán az énekesnőből hiányzik, de az élőben játszó zenekarokban megvan, azaz alázat. Tom Smith, az Editors frontembere és énekes gitárosa már régóta nyúzza a színpadot. Ezzel a repertoárral is már megjárt idén nyáron jónéhány fesztivált, de egyszer sem lehetett azt látni, hogy elengedi a bulizók kezét. Sokszor már annyira élvezte saját zenéjét, hogy valóságosan önkívületi állapotba került. Az elején még volt egy kis feszültség, de az Editors és a Sziget közönsége remekül egymásra talált. 2013-ban voltak már a Sziget Nagyszínpadán, de talán így még jobban is élvezték a zenélést, hogy szűkebb rétegnek játszhattak.

A birminghami Editors a kétezres évek elején indult, és a megújuló poszt-punk mozgalom egyik legkarakteresebb alakjai. A csapat úgy tűnhet a sötétségbe burkolózik, de ez egyáltalán nincs így. Dalszövegeik is zenéjük is inkább a sötétségből való kitörést jelképezik valamilyen szinten. Kezdetben nagyon is a gitáros-indie hangzást képviselték, de ezután egyre jobban előtérbe került a szintetizátor, így csatlakozott is egy billentyűs a csapathoz. A banda a világhírű producer, a Nine Inch Nail-szel, a Depeche Mode-dal, a Sigur Rós-zal, a The Killers-szel és a U2-val is korábban együtt dolgozó legenda, Flood segítségével kerekedett ki.

Az In Dreams című lemezüket, amit személy szerint imádok, már maga az Editors producerelte. Érezni is lehetett rajta, hogy nincsenek benne azok a hullámvölgyek, mint régebben, és a hangzás is jócskán továbbfejlődött. Az életműnek pont ezért nincs vége, hanem valamilyen szinten most kezdődik. Érzem a csapatban, hogy az In Dreams csak a kezdett volt, és ezután egy még teljesebb album következik majd tőlük.

 

A banda remekül zenélt együtt, azonban még vannak hiányosságok. Tehát teljes mértékben még nem mondhatom ki, hogy színpadon tökéletesen teljesít az Editors, de talán már csak egy hajszálnyi választja el őket attól, hogy fenomenális élő banda legyenek. Persze itt nem a zenei dolgokról beszélünk, és kimondhatom azt is, hogy a legtöbb banda nyugodtan tanulhatna az Editorstól, hogyan is kell színpadra állni.

 

Úgy vettem észre, a közönség nagyon jól érezte magát és a csapat sem most jön utoljára Magyarországra. Egy Sziget fesztiválos fellépésen persze nehezebb kibontakozni, mivel olykor kapkodni kell. Egy óra 15 percet kaptak, de azt szépen végig is játszották, nem voltak szünetek, Tom Smith még egy fél perces törölközésre sem ugrott ki. Ami idő járt nekik, azt kimaxolták és kiszolgálták a közönséget, ami becsülendő. Én mindenesetre kaptam egy kiváló koncit, és nem a seggrázás miatt kellett visongatnom.

 

Ha bepróbálkozunk az Editors hallgatással, akkor csak haladjunk bátran össze-vissza. Nem tudni hol fog elkapni minket azaz érzés, amit ez a banda adni tud. Érdemes figyelni rájuk, mert nagy előrelépést tettek. (Torony)