Roppant unalmas Eurovíziós döntő

Sok Eurovíziós Dalfesztivált megéltem már, és találtam olyan előadót is magamnak, akit mai napig hallgatok. Hosszas cikkben fejtegettem a Conchita Wurst dolgot is, hogy teljesen mindegy ki áll a színpadon. A probléma azonban ott is az volt, hogy a dal helyett rengetegen azt nézték, milyen bátor ez a „nő” hogy kiáll szakállasan énekelni, és én milyen trendi leszek, ha szavazok rá. Egy valaminek örülhetünk, az pedig az, hogy nem az Eurovíziós szavazók fogják eltartani a fesztiválokat, ahogy a YouTube-on borzalmas zenékre kattintgatók sem. Az igényes zeneszerető ki fog adni 30 ezer forintot egy Red Hot Chili Peppers jegyért, míg a kanapé betyár 1000 forintot is sajnálni fog egy haknira. Hála égnek ezért működik rendesen a zenepiac, és ezért kell horribilis pénzeket fizetnünk a normálisabb előadók koncertjeiért.

Nos, a ledermedés már akkor megtörtént, amikor lementek az előadók. Mondom komolyan ezek versenyeznek? Semmi elvakultság nem volt bennem, amikor kijelentettem, hogy Freddie ezeket hümmögve összecsomagolja a hangjával. Persze voltak előadók, akik fogjuk rá, jól teljesítettek, de a 2-3 kiemeltem a 26-ból elég kevés. Utána jött a nagy agyfelcseszés, a szakmai zsűri szavazása. Hát nem tudom az adott országok hol kukázzák a szakmai zsűrit, de ettől nagymamám is többet értett a zenéhez, pedig ő csak a déli nótaszót bámulta. Elkezdtek össze-vissza menni a szavazatok, mindenre, ami él és mozog, kivéve Németországra, akik 1 ponttal kullogtak. Pedig Jamie-Lee Kriewitz tényleg jó kis dalt produkált. Nyugi Jamie, én adtam neked lájkot YouTube-on! Gundel azt mondta, innen is látszik, mennyire kiegyenlített a mezőny :D hát persze! Innen is látszik milyen tök jó előadókat láthattam este, meg is gyógyultam a megfázásomból azon nyomban. A „spanok vagyunk országtesó” szavazatok is bejöttek néhány esetben. Meglepő lenne talán, hogy Ukrajna és Oroszország egy szavazatot nem kaptak egymástól? Mégis ők küzdöttek meg a végén a legnagyobb közönségszavazatért.


Azon már miért is lepődnénk meg, hogy egy háborúellenes dallal nyerte meg Ukrajna az egész fesztivált. Meg is kaptam a lecseszést az egyik barátomtól, amikor azt mondtam, jobban járnánk, ha egy tolószékes énekest küldenénk ki, aki arról énekel, milyen szép álom lenne egyszer járni. Azt mondta, Peti… mekkora paraszt vagy! A morbiditáson túl remélem sokan megértik mire akarok célozni. Amúgy meg pont az Ukrán dal teljesen meglepetést okozott a számomra, remek zenei alap és jó szöveg. Örültem, mert nagyon kiverte volna nálam a biztosítékot, ha a borzalmas ausztrál vinnyogó nyeri meg a versenyt.

 

A 32 éves ukrán énekesnő 534 ponttal győzött a 26-os döntőben, ami új rekord az Eurovíziós Dalfesztivál eddigi történetében. Mögötte az ausztrál Dami Im lett a második Sound of Silence című dalával (511 pont), az orosz Szergej Lazarjev és a You Are the Only One (491 pont) végzett a harmadik, a bolgár Poli Genova és az If Love Was a Crime (307 pont) a negyedik, a svéd Frans és az If I Were Sorry (263 pont) az ötödik helyen. Hatodik lett a lengyel Michal Szpak a Color of Your Life-fal (229 pont). Freddie méltánytalanul lett 19. a versenyben 108 ponttal. Zenekritikusként is mondom, hogy kiemelkedő volt a mezőnyből, sokan élőben énekelni nem tudtak normálisan.

Mondogatják az Eurovízió mekkora nagy kitörési lehetőség, az egész világnak megmutathatod a hangodat és a zenédet. Hát, amióta van YouTube, ezt bármikor megteheted, még a WC-n ülve is énekelhetsz, ha jó a hangod. Mindenestre az Eurovíziós Dalfesztivál megmutatta, miért fordítanak hátat neki a nagy előadók, és miért nem ismerik el oly sokan az ott nyújtott teljesítményt. Továbbra is jobban járunk, ha elmegyünk egy jó koncertre. Persze ne mondjunk nemet az új muzsikákra, sose lehet tudni mikor tűnik fel egy új gyöngyszem. A pontokat ne nézzük, azt csak a cukrosbácsi osztogatja a lerobbant járgányából amire rá van írva: „Free Candy!”