Kazahsztánban minden egyetlen öblös magyar névtől zengett, áhítattal ismételgették Ázsiában a magyar szavakat

Közhely, de bizony igaz, hogy a mai, felgyorsult világban szinte alig van időnk értékelni a nagy tetteket. Andy Warhol, egykori híres képzőművész jóslata, hogy a jövőben mindenkinek jutni fog 15 perc hírnév, úgy tűnik, hogy igaznak bizonyult, egy TV-műsorban való szereplés is elég ahhoz, hogy egy kicsit foglalkozzanak velünk.

Mi az alábbi cikkünkkel kicsit szeretnénk szembemenni ezzel a korszellemmel, és bemutatni önöknek röviden egy olyan férfit, aki nem sokat szerepel a médiában, gyakorlatilag semmit: Csemez Farkast.

Csemez Farkas végzettségét tekintve néprajzkutató, és bizony az a fajta, aki igen komolyan is veszi a szakmáját. Farkas a néprajzkutatást nem csak a könyvtárakban végzi, sportember, méghozzá elismert tagja a nem túl nagy létszámú lovasbirkózást művelők közösségének:

Ez a jó állóképességet, erőnlétet és találékonyságot igénylő sport egyre népszerűbb programja a várjátékoknak. Az Alföldön például még mindig űzik a lovas birkózást, ahol a hagyomány szerint a csikós legények félmeztelenül, szőrén ülik meg a lovat és páronként küzdenek meg egymással.

A lovasbirkózás mellett a lovaglás is kitüntetett szerepet játszik Csemez Farkas egészen kivételes életében. Tagja az Eurázsiai Összefogásért Alapítványnak, és bizony akciókat is szoktak szervezni. Egyik ilyen akciójuk során lovastársaival nem kisebb útra vállalkoztak, mint hogy Magyarországról indulva, Románián, Grúzián és Azerbajdzsánon keresztül ellovagolnak egy lovas zarándoklat keretében Kazahsztán fővárosába, Asztanába, több mint 7000 kilométeren keresztül, mindezt korhű, történelmi népviseletben, az elnök beiktatási ünnepségére.

A küldöttséget Kazahsztánban magától értetődő óriási tisztelettel fogadták, állami vezetők látták vendégül a magyar lovasokat. A túra célja az expedíció vezetője, Bencze István szavai szerint a következő volt: 

Nagyon fontos számunkra a rokon népekkel való kapcsolattartás, a közös gyökerek felidézése, megjelenítése. Ezektől a népektől az elmúlt 100 év során teljesen elszakadtunk. A kapcsolattartásnak régen hagyománya volt, Julianus, Kőrösi Csoma Sándor és Almási gróf meglátogatták ezeket az ősi népeket és hírt hozták róluk. Mi ezt az utat járjuk újra loval, azért mert lovasnép vagyunk éppen úgy, mint a keleti testvérek

forrás: erdelyimagyarok