A terror és rettegés időszaka Magyarországon: 1944-ben ezen a napon kezdődött Budapest bombázása

Magyarország 20. századi történelmének számos drámai és sorsfordító pillanata volt, azonban kétségkívül egyik legszomorúbb időszaka Budapest 1944. április 3-áról 4-ére virradó éjjelen megkezdődő bombázása volt. Gyönyörű fővárosunk korábban is sok megpróbáltatást átélt már az évszázadok során, de ilyen mértékű pusztítást, mint ami ekkor kezdődött, még soha. A támadássorozatot követően mindenfelé csak üszkös, elszenesedett romok maradtak és kettétört életek néma jajkiáltásai szálltak az ég felé.

Az Új Nemzedék 1944. április 4-i beszámolója nagyon érzékletesen ír erről a drámai eseményről:

„Villogtak a szirénák, dübörögtek a légoltalmi ütegek, kísérteties motorzúgás reszkettette a levegőt a magyar főváros fölött: mint a hivatalos jelentések beszámolnak erről. Középmagyarország több helyén, így a főváros ellen is terrortámadást intéztek az angol-szász repülőgépek. Komor füstoszlopok törtek az ég felé, lángtenger ölelte át egyik- másik lakóházat”

A 15. amerikai légi hadsereg 1944. április 3-án, az éjjeli órákban támadta meg a magyar fővárost. Ezzel a rettenetes szőnyegbombázással vette kezdetét a Budapest elleni 1945 márciusáig tartó légitámadások időszaka. A brutális légicsapás célja a hazai vasúti hálózat, az olajgyártó kapacitás, valamint a hadiipar megsemmisítése volt.

Az Amerikai Légierő vezérkari főnöke még március 28-án küldött távirati utasítást a Földközi-tengeri Szövetséges Légierő Algíri Főhadiszállásának, melyben részletesen összefoglalták a bombázandó célpontokat. A cél az 1944. tavaszi szovjet offenzíva támogatása, illetve a német haderő utánpótlási rendszerének megbénítása volt.

Budapesten kezdetben egy rendező pályaudvart bombáztak, a város környékén pedig egy repülőgépgyárat. A támadásban 137 vadászrepülőgép is részt vett, melyek a bombázókat védelmezték. Csak a Ferencvárosi pályaudvaron és környékén mintegy 240 darab 500 fontos rombolóbomba csapódott be. A fővárost ért károk elképesztőek voltak, valósággal sokkolta az itt élőket, ami szeretett településükkel történt.

Április 4-én összeült a kormány, a légoltalmi kiürítési kormánybiztos pedig még aznap közleményt adott ki Budapest és közvetlen környékének evakuálásáról. A menekülő lakosok pontos számát csak megbecsülni lehet, de akár 200-300 ezer emberről is beszélhetünk a korabeli írások alapján. Mindenütt leállt a közlekedés és tömegek áramlottak az utakon.

A Pesti Hírlap április 5-i számában nagyon érzékletesen ír a menekülő, mindenüket hátrahagyó emberek tragédiájáról:

„Most egy katonai autóra kapaszkodom fel. Fel-felvillanó lámpával, állandóan tülkölve halad csak a kocsi a széles-köves úton. Mindenütt emberek, az út két oldalán mennek, munkások, iparosok, tisztviselők, otthonukba, vagy el az otthonukból. Nincsen erre sem villamos közlekedés, nem megy- a helyiérdekű sem és így gyalog mennek az éjszakában. Néha felvillan egy-egy fehér batyu”.

Olvasni is rettenetes ezeket a sorokat, milyen testi és lelki kínokat élhettek át ezek az emberek?

A következő nagy támadásra június 25-ről 26-ra virradó éjszaka került sor. A célpontot ekkor Budapest és Csepel olajfinomítói jelentették. Az akcióban 104 brit éjszakai nehézbombázó vett részt, melyek 165 tonna bombát, jórészt gyújtóbombát, dobtak le a fővárosra. A legpusztítóbbnak tartott szövetséges támadás azonban még hátra volt és csak 1944. július 2-án következett be.

A korabeli sajtó által terrortámadásoknak nevezett brutális offenzíva hihetetlen károkat okozott Budapesten. A Pesti Hírlap Nagykörúton sétáló tudósítójának beszámolója alapján mindenki könnyen maga elé tudja képzelni a tragikus események által sújtott város viszonyait:

„Csak úgy csikorog a sok üvegcserép a lábunk alatt. Óriási porfelhő van, alig látunk valamit, de már rengeteg ember verődött össze a szomszéd házakból is. A légoltalmi őrség tagjai, rendőrök figyelmeztetik a kíváncsiskodókat, hogy a beomlott épületről bármely pillanatban téglák zuhanhatnak le, menjenek tovább. Valami drótba botlunk bele. Éppen akkor hallatszik a sötétben a figyelmeztető kiáltás: Vigyázat, elszakadt a villany drót! (…) Virradatkor már jobban látni a pusztítást, az ismert körúti kávéház neonbetűit is a járdára dobta a légnyomás. A villamos csak a körút sarkáig közlekedik a nagy keresztutcán. Mindenütt lakóházat találtak el”

A leírtakból is jól látszik, a támadásnak az ipari célpontok mellett számolatlanul estek áldozatául a lakóházak és egyéb civil épületek. Külföldön is több kötet látott napvilágot, melyek történelmünknek ezen borzalmas részletével foglakoznak. 

Sajnos a történet drámai végkifejlete még csak ezután jött. 1944 nyarától már nemcsak a levegőből érték csapások Magyarországot, hanem a szárazföldön is. A Budapest elleni bombázások során az amerikai légierő összesen 3336 bombázó repülőt vetett be és több, mint 7 ezer tonna bombát dobott le. Az apokaliptikus pusztítást pedig hamarosan követte a szovjet megszállás.

Elképzelni is nehéz, mennyi szenvedést hoztak ezek a napok az ártatlan emberek életébe, akik közül rengetegen váltak a becsapódó halálos fegyverek áldozataivá, akik pedig túlélték, azok közül sokan mindenüket hátrahagyva kellett, hogy meneküljenek. Soha nem feledhetjük el azt, ami akkor történt, hiszen az emlékezés segíthet rádöbbenni, mennyire értelmetlen minden háború, illetve ez mutatja meg igazán a magyarság erejét. Megfogyatkozva és megtört lélekkel ugyan, de idővel ebből a történelmi drámából is sikerült magunkhoz térni és új jövőt építeni. Tanulva a múlt szörnyűségeiből és bízva a szebb jövő reményében.