Leleplezték az ősi város döbbenetes titkát, a régészek teljesen elképedtek tőle

Nagy-Zimbabwe nem olyasmi megnevezés, mint Nagy-Magyarország, ez ugyanis csak a sona nép egykori fővárosát jelöli, amelynek maradványai Zimbabwe délkeleti részén találhatók. Ez az afrikai kontinens egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye, amely mindig tartogat meglepetéseket a kutatók számára.

A 11–15. században épült település különlegessége, hogy az épületei nem fából és sárból készültek, mint a környéken szinte minden, hanem kőből és nyers téglából, habarcs nélkül. Maga a Zimbabwe szó is azt jelenti, hogy „kőházak”.

Fénykorában mintegy 18 ezer ember lakta Nagy-Zimbabwét, ami azért is elképesztő, mert Afrika jelentős része hírhedten vízhiányos. Vajon hogyan volt képes túlélni a gyakran pusztító szárazságot egy ekkora város évszázadokon keresztül?

A kérdés már régóta foglalkoztatta a szakembereket, és most úgy tűnik, hogy magyarázatot is találtak rá. A térséget már a középkorban is sűrűn sújtották aszályok, ezért a helybélieknek ki kellett valamit találniuk a víz megtartására.

A kutatók eddig nem fordítottak különösebb figyelmet a település körül többfelé megtalálható mélyedésekre, gödrökre, amelyeket a dhaka névvel illetnek. Korábban úgy hitték, hogy agyagot termeltek ki belőlük az építkezésekhez, ám most egy friss elmélet szerint egyáltalán nem erre szolgáltak.

Hanem víztározók lehettek, amit az is alátámaszt, hogy sok domb alján is megtaláljuk őket. Ezekbe nemcsak a talajvizet gyűjtötték össze, de a lejtőn lezúduló csapadékvizet is felfogták velük. Így már jutott elég víz az embereknek, sőt a gazdálkodáshoz is. Becslések szerint a gödrök együttesen akár 18 millió liter víz tárolására is alkalmasak voltak.