Az oroszok irtózatos méretű tárgyat találhattak a Holdon, beszámolhattak róla az amerikaiaknak is

Két dátum mindent elárul arról, hogy a nagyhatalmak közül ki állt jobban az űrversenyben a hidegháború elején: az oroszok 1957-ben állították pályára a Szputnyik–1 műholdat, vagyis a világűrbe juttatott legelső űreszközt, miközben az amerikai NASA csak 1958-ban jött létre.

Az akkoriban Hruscsov vezette kommunista állam tehát jelentős lépéselőnyre tett szert, így nem meglepő, hogy ők tették meg például a Holddal kapcsolatos első nagy felfedezéseket is. Némelyiket aztán – döbbenetes módon – megosztották amerikai vetélytársaikkal is, bár ezt nem feltétlenül önszántukból csinálták.

1965-ben a szovjet-orosz Zond–3 automatikus bolygókutató űrszonda állítólag elképesztő felfedezésre jutott a Holddal kapcsolatban, amelynek a túlsó (sötét) oldalán felfedezett egy több kilométer magas, nyilvánvalóan mesterséges eredetű tornyot.

A Zond–3 végső úti célja a Mars volt, de ha már fellőtték, akkor hasznosnak vélték a hozzánk legközelebb lévő égitest felé is irányítani. A Hold sötét felének arra a 30 százalékára koncentráltak, amit a korábban arra járó Luna–3 holdszonda kihagyott, és állítólag ekkor jutottak a döbbenetes felfedezésre.

Mivel a Zond–3 a fotók készítése idején 10 ezer kilométerre volt a Hold felszínétől, természetesen fennáll a tévedés lehetősége is. A kíváncsi közvéleménnyel gyorsan közölték is, hogy csupán furcsa geológiai képződményről van szó, az ufóhívők azonban máig nem hajlandók elfogadni ezt.

Amikor a 2006-ban Mars körüli pályára állított MRO űrszonda feltérképezte a vörös bolygó Phobos nevű holdját, akkor néhány laikus ismét toronyszerű szerkezetet vélt felismerni ott. Az 1960-as években a Holdon lefotózott toronyról az oroszok állítólag beszámoltak az amerikaiaknak is, mégpedig azért, hogy együtt viseljék ennek a felismerésnek a terhét, illetve akár közösen készüljenek fel egy lehetséges idegen támadásra, aminek a torony létezésével jelentősen megnőtt az esélye.