Brazília méretű buborékfelhőt juttatnának az űrbe – ez lehet az emberiség utolsó esélye

Elkeseredett, és eddig eredménytelen harcot folytat az emberiség a globális klímaváltozással. Hiába a rengeteg kitűzött nemes cél, a légkörbe jutó üvegházhatású gázok mennyiségét eddig nem igazán sikerült csökkenteni.

Az 1850 és 1900 közötti időszakhoz képest máris 1,5 Celsius-fokkal emelkedett bolygónk átlaghőmérséklete, ami – ha tovább folytatódik – elképesztő időjárási, gazdasági, társadalmi következményekkel fog járni.

Az elkeseredett harc egyik újabb jele az a terv, amelyet a Massachusettsi Műszaki Egyetem (a híres MIT) kutatói dolgoztak ki. Az Űrbuborékoknak – Space Bubbles – nevezett pajzs egy nagyjából Brazília méretű (8-9 millió négyzetkilométeres) lebegő szerkezet volna az űrben, amely folyamatosan leárnyékolna bennünket, vagyis megakadályozná, hogy a napfény egy része elérje a földfelszínt.

A folyamatosan a Nap és a Föld közé helyezkedő pajzs felfújható, kör alakba rendeződő buborékokból állna. Ezek a vékony falú, szilícium alapú gömbök meglehetősen hatékonyan árnyékolnának, így nem lenne szükség nehéz, merev fémszerkezeteket az űrbe szállítani.

A buborékokat az MIT szakemberei már tesztelték a légkörön kívüli, mostoha körülmények között, és a módszer működőképesnek tűnik. Ha csak az 1,8 százalékát ki tudnánk szűrni a bolygónk felszínét érő napfénynek, a jelenlegi globális felmelegedés már megfordítható lenne.

 

^{Fotó: MIT}

A pajzsot az úgynevezett Lagrange-pontban helyeznék el, ott ugyanis megközelítőleg nyugalomban maradhat. Ez „kipróbált” hely az űrben, ugyanis a James Webb űrteleszkóp is ott található.

Az MIT szerint az emberiségnek előbb-utóbb mesterségesen kell beavatkoznia a Föld klímájába, ha nem akar egyre mostohább körülmények közt élni rajta. Képesek lennénk például növelni a felhők mennyiségét, illetve csökkenteni azok fényáteresztő képességét, ám ez kockázatosabb vállalkozás volna, mint az Űrbuborékok alkalmazása.