Bizonyítékot találtak arra, hogy a Titanic tragédiáját „odafentről” okozhatták, a jéghegy csak az eszköz volt

A Nap sokféle olyan tevékenységre képes, amelyek pontos működését még ma sem értjük, a hatásukat pedig egyelőre képtelenek vagyunk kiszámolni. Ilyen a „fler” is, vagyis a naplégkör egy részének hirtelen kifényesedése a röntgentartományban, majd lassú elhalványulása.

Mindez a földi életre is hatással van, ugyanis erős flerek idején megnő a felső légkörben és bolygónk környezetében a nagyenergiájú sugárzások erőssége. A töltött részecskék könnyen kárt okozhatnak a műholdakban és űrszondákban, illetve megzavarhatják a rádiós kommunikációt és a radarok működését.

Ehhez kapcsolódik egy új elmélet is, miszerint a Titanic 1912-es tragédiáját, rengeteg halálos áldozattal járó elsüllyedését közvetetten szintén a fler okozhatta. A luxusgőzös természetesen egy jéghegynek ütközve merült hullámsírba – de vajon miért nem sikerült elkerülnie a tragédiát?

Egy új elmélet szerint a naptevékenység következtében a navigáció és a rádiójelek nem működtek tökéletesen, ez pedig kihatott a Titanic haladási útjának meghatározására, illetve a mentőakció késlekedésére is. Köztudott, hogy a hajó pozícióját nem jól állapította meg az irányítás, vagyis talán nem szándékosan mentek közel a jéghegyek zónájához.

Kiderült, hogy abban az időben az északi félgömböt közepes-súlyos mágneses vihar sújtotta, ez pedig kétségkívül kihathatott a Titanicra is. De nemcsak rá, hiszen a mágneses mezőben történt változásokat az állatok egy része is megérzi, különösen azok, amelyek a vándorlás során ez által is tájékozódnak.

A korabeli nyomozás során kiderült, hogy egy Joseph Boxhall nevű tiszt volt megbízva a katasztrófa idején a gőzös pozíciójának megállapításával. Ő azonban 13 tengeri mérföldet, vagyis 24 kilométert tévedett – nyilván nem szándékosan, de ezzel is megnövelve a tragédia mértékét, és csökkentve az utasok túlélésének esélyeit.