Gondoltad volna? A Napnak olyan gyűrűi voltak, mint a Szaturnusznak

A NASA szerint ezek a porgyűrűk megakadályozhatták a Földet abban, hogy "szuperfölddé" nőjön – egy olyan típusú bolygóvá, ami körülbelül kétszer akkora, mint a Föld, és akár tízszer akkora a tömege, mint a mostani. A csillagászok szuperföldeket fedeztek fel, amik galaxisunkban a napszerű csillagok körülbelül 30 százaléka körül keringenek.

De ha a szuperföldek ennyire gyakoriak, miért nincs ilyen a mi Naprendszerünkben? André Izidoro asztrofizikus és munkatársai számítógépes szimulációs modellt készítettek a Naprendszer kialakulásáról. Végül arra jutottak, hogy valószínűleg nagy nyomású gáz- és porterületek vették körül a fiatal Napot. Valószínűleg akkor keletkeztek, amikor a részecskék a Nap felé mozdultak az erős gravitációs vonzás hatására, felmelegedtek, és nagy mennyiségű elpárolgott gáz szabadult fel.

A szimulációk azt mutatták, hogy valószínűleg három különálló terület volt, ahol a szilárd részecskék gázzá párologtak el, ezeket „szublimációs vonalaknak” nevezték. A szilárd részecskék, mint például a por beleütköztek ezekbe a vonalakba. Ha ezek nem léteztek volna, a Nap gyorsan felfalta volna a részecskéket, és nem hagyott volna magokat a bolygóknak a növekedéshez.

A kor előrehaladtával a napot körülvevő gáz és por lehűlt, és a szublimációs vonalak egyre közelebb kerültek a Naphoz. Ez a folyamat lehetővé tette, hogy a por bolygómagvakká halmozódjon fel, amik aztán összeállva bolygókká alakulhattak.

A szimulációk szerint a Naphoz legközelebbi gyűrűje alkotta a belső Naprendszer bolygóit – a Merkúrt, a Vénuszt, a Földet és a Marsot. A középső gyűrű a külső Naprendszer bolygóivá vált, míg a legkülső gyűrű alkotta az üstökösöket, aszteroidákat és más kis égitesteket.

Forrás: Space