Psychonauts 2 teszt - Az elmédbe hatol az év legőrültebb játéka!

A Psychonauts 2 az előző két játék eseményei után játszódik, bár az új rész remekül felzárkóztat, ha nem játszottál velük. Ismét az elmékbe hatoló szuperügynök: Raz szerepében játszol, miután megmentetted a vezető pszichonautát, Truman Zanottót, és végül felvettek a Psychonautsba. A felelősök gondos kihallgatásával a főszereplő, Raz egy sötét összeesküvés nyomára bukkan: egy veszélyes gonosztevő feltámasztására irányuló összeesküvést és egy magán a Psychonautson belül lévő fenyegetést is le kell lepleznie. Ehhez persze újabb és újabb elmékbe kell behatolnia, hiszen a pszichonauta munkája erről szól: mások elméjébe hatol be, hogy a titkaikat megfejtse és megmentse őket, vagy a világot tőlük.

 

Ha kihagytad az első részt, no para, mindent érteni fogsz

Eleinte aggódtam, hogy a Psychonauts 2 sztorija nem lesz számomra annyira érthető, mivel az eredeti játékot kihagytam. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy ez szinte egyáltalán nem jelentett problémát a Psychonauts 2 során. A játék nem csak minden fontos részletet felzárkóztat, amit tudnod kell, hanem egy új történetbe is

teljesen beszippant,

amely egyszerre helyez bele a Psychonauts univerzumába, miközben teljesen jól működik önmagában is.

Akárcsak az eredeti, a Psychonauts 2 is egy 3D-s platformer a szíve mélyén. A játékban "Razputin" (a beceneve Raz és igen, a híres orosz okkultistára: Raszputyinra utal a neve) nevű furcsa külsesjű srácot alakítasz (bár itt mindenki elég beteg módon néz ki), akivel a különböző karakterek elméjébe léphetsz be, hogy megoldd akár a saját problémáikat, akár a sajátodat. Ha más 3D-s platformerekhez kellene hasonlítanom a játékot, akkor valószínűleg a Banjo-Kazooie-hoz vagy a Spyro-hoz hasonlítanám szerkezetét tekintve, bár ennek a játéknak a világa sokka elborultabb szinte bárminél, amit eddig videójátékban láthattunk. (Az első részt leszámítva persze.)

 

Döbbenetes változatosság, hihetetlen kreatív őrület

Ami igazán kiemeli a Psychonauts 2-t a kortársaitól, az az erős, kifejezetten őrült és avante-garde művészeti design. Nagy rajongója vagyok a változatosságnak a játékokban, és az itt kínált mennyiség egészen elképesztő. A játék minden egyes területe úgy néz ki, mintha egy másik játékból származna, és bár nem érződik egységesnek, a környezetek és helyszínek puszta változatossága dicséretes. Némelyik szándékosan az undor érzetét kelti - a nyitó szint, amely ínyből, fogakból és folyó idegekből épül fel, igazán undorító. Mások színesek vagy absztraktak - mint egy pszichedelikus zenei fesztivál vagy egy élő könyvtár. Mindegyik remekül néz ki, és egyetlenegyet sem éreztem oda nem illőnek.

A főbb szintek között egy szép nyitott világot fedezhetünk fel - beleértve a Psychonauts akadémiát és a környező területeket, ahol Raz családja végül letelepedik. Itt lesz lehetőséged opcionális tartalmakba is belevágni, bár ezek minősége változó. A nyílt világ nem egészen olyan, mint amit egy tipikus nyílt világtól várnánk, abban az értelemben, hogy nem hatalmas vagy burjánzó, de sűrűnek és élőnek érződik.

Amikor éppen nem ugrándozol a nyaktörő platformok egyikéről a másikra, akkor a játék különféle ellenségeit kell legyűrnöd, és a képességeid nagy részet itt kell bevetned. A Psychonauts 2 nagyjából minden fontosabb képességet visszahoz az első játékból, miközben egy csomó újat is hozzáad. Mindegyiküknek megvan a sajátos felhasználási módja a harc során, hogy megkönnyítsék a dolgokat a játék jól kidolgozott, egyszerre abszurd és vicces szörnyetegei ellen.

 

A szörnyek itt a negatív, lehúzós érzelmek

Mivel ugye nem a valós világban, hanem az elmékben tevékenykedünk és harcolunk, így tökéletesen illeszkedik az általános koncepcióhoz, hogy

az egyes ellenségek itt a negatív érzelmek vagy gondolatmenetek, amelyek a való életben gyakran a padlóra küldenek minket.

A sajnálat egy repülő ellenség, amely hatalmas súlyt cipel magával, míg a rossz ötletek négylábú fenevadak, amelyek az arcodba robbannak, ha közel kerülnek hozzád. A kétely egy ragacsos lény, amely ezáltal téged is lelassít. A Psychonauts 2-ben szinte minden okosan és nagy szeretettel van megtervezve, de különösen nagyszerű kreativitás mutatkozik itt az ellenségtípusok tekintetében, amelyekkel találkozhatsz.

Emellett a boss fight-ok is fantasztikusak, és a játékélmény igazi csúcspontját jelentik - anélkül, hogy frusztrálóak lennének. Mindegyikük még jobban feldobja az egyes pályákat, és elképesztően koreografálták ezeket.

Sok képességed a harcon kívül is használható, bár a legjobb új képesség a "Mental Connection", egyfajta kapaszkodóhorog, amivel magadat húzhatod az ellenség felé, vagy kisebb ellenségeket húzhatsz magad felé. Harcon kívül arra is használható, hogy lebegő gondolatokra kapaszkodj, és összekapcsold őket, hogy megváltoztasd a benned lévő elme véleményét. Ilyenkor szinte száguldozunk a pályákon - ez nemcsak iszonyúan szórakoztató, de egyben tökéletesen is illeszkedik a Psychonauts univerzumához.

 

Elképesztő vizuális világ - különösen Xbox Series X-en

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a Psychonauts 2 mennyire döbbenetese jól néz ki, fantasztikus művészi irányítással, amit már régóta nem láttam játékban. A látvány igazából Xbox Series X konzolokon ütős - mivel ez a játék Microsoft Studios saját címe, így érthető, hogy külön gondott fordítottak arra Tim Schaferék, hogy ezeken a masinákon legyen a legütösebb játék. Ezen a konzolon egészen elképesztő - 4K/120fps módban is fut a Psychonauts 2 - mindezt HDR-rel megspékelve. (Természetesen a 120 fps-hez megfelelő 120 hz-es tévére, vagy monitorra is szükség van.) Ezzel összehasonlítva a másik next-gen gépen: PlayStation 5-ön "csak" 4K/60 fps-ön fut a játék - természetesen azon is gyönyörű.

Minden helyszínt, amit meglátogatsz, olyan nagy gondossággal és szeretettel készítettek el, és még azokon a területeken is, ahol csak rövid időt töltesz, ugyanannyi munkát fektettek bele, mint azokon, ahol órákat töltesz, és a grafikusok nem spóroltak semmivel. Semmi sem szimmetrikus, minden színes, és a játék egész hangulata egy 90-es évekbeli, elképesztően avantgarde rajzfilmhez hasonlít.

 

Zene, hangok, színészek is ott vannak a topon

A megjelenítést hasonlóképpen színvonalas zenebetétek és hangok és a színészek teljesítménye is erősíti. Az eredeti játékból minden szinkronszínész visszatért, hogy megszólaltassa a saját karakterét - ami a játékok között tátongó időbeli szakadékot figyelembe véve (2006-ben jelent meg az első rész!) nagyra értékelhető. Az új színészek, köztük nem más található, mint Jack Black (Tim Schafer nagy haverja), és ő is kíváló a saját szerepében.

A játék zenéje is hasonlóan fantasztikus, egy vidám és jazzes hangzásvilágot alkalmaz, hogy szórakoztató hangulatot teremtsen, ami hasonlít a Double Fine legnagyobbjaihoz, mint a Grim Fandango, de olyan filmekhez is, mint a Szörny Rt.. és A hihetetlen család.

A Psychonauts 2 egy igazán addiktív, fantasztikus móka, amely képes az eredeti játék hangulatát visszahozni és még tovább erősíteni. Bár a játékmenet korántsem forradalmi, de még így is rendkívül szórakoztató és az elképesztően elburolt stílus és vizuális világ és Tim Schafer sziporkázó humora mindent felülír.