Az elsüllyedt „elsüllyeszthetetlen” – nem is a jéghegy okozta a Titanic vesztét?

A Titanic 1912. április 10-én indult el első útjára Southampton-ból, miután a 12 órás próbaújta során teljesítette a hozzá fűzött reményeket. Miután elhagyta Írország partjait, folyamatosan növelték a sebességet; április 14-ére a hajó már 22,75 csomós sebességgel szelte az óceánt. 1912. április 14-én 23 óra 40 perckor a Titanic jéghegynek ütközött, majd április 15-e, hajnali 2 óra 20 perckor elnyelte az óceán.

A Titanic elsüllyedését követően rengeteg olyan teória látott napvilágot egészen napjainkig, miszerint nem csupán szerencsétlen baleset, vagy emberi mulasztás miatt következett be a katasztrófa, amely 1517 ember halálát okozta. Egyes elméletek szerint egy dollármilliomos bankár, J. P. Morgan szervezte meg a katasztrófát, hogy végezzen üzleti riválisaival, egy másik híresztelés szerint egy múmia átka sújtotta a Titanicot, néhány évvel ezelőtt pedig felmerült annak lehetősége, hogy a hajó vesztét voltaképpen egy, a szénraktáraiban izzó tűz okozta.

Egy rejtélyes folt

2014-ben nyilvánosságra került egy album, amiben John Westbeech Kempster, a Harland és Wolff hajógyár főelektrikusa által készített 116 fotógráfia látható a Titanic vízrebocsátásáról és útnak indulásáról. Ezeken a fotókon figyelt fel egy hatalmas, nagyjából 9 méter hosszan át a hajótesten húzódó sötét foltra Senan Molony ír újságíró, ismert Titanic-kutató. A folt minden olyan fotón rajta van, amin a Titanic jobboldala látható, vagyis nem egy árnyékról van szó.

Hogy fényt derítsen a rejtélyes elváltozás eredetére, Molony kapcsolatba lépett több fémipari és kohászati szakértővel, szénraktári tüzek szakértőivel, és a Titanic szerkezetét ismerő kutatókkal.

Az indulástól kezdve tűz volt a Titanicon

Molony a kutatása során arra jutott, hogy a Titanic egyik (a hajóorrhoz legközelebbi 6-os és a mögötte lévő 5-ös számú kazánház közötti nyomásálló keresztválaszfal elülső oldalán, a válaszfallal párhuzamosan kialakított) széntárolójában tűz keletkezett még azelőtt, hogy a hajó elindult volna Belfast-ból, ahol építették, és amit csak a próbaútja előtti napon fedeztek fel. De hogyan történhetett ez? Hogy nem vettek észre egy szénraktárban tomboló tüzet?

Dr. Guillermo Rein, a szénraktári tüzek szakértője azt a felvilágosítást adta, hogy a szén magától képes begyulladni, így az égéséhez sem szükséges semmilyen külső katalizátor, és nem jár füsttel, vagy egyéb olyan jelenséggel sem, amely hamar nyilvánvalóvá tenné, így a spontán öngyulladásra akár hetekkel a tűz felfedezése előtt sor kerülhetett. A tüzet, miután észrevették, csak a parázsló szenet a raktárból való gyors kilapátolása fékezhette meg, ami április 13-ig meg is történt.

Egy ehhez kapcsolódó teória szerint nem is a hamarabbi célbaérés miatt ment gyorsabban a hajó, hanem a rövid idő alatt jelentősebb mennyiségű szén miatt, amivel a Titanic kazánjait fűtötték.

Amint kilapátolták a parázsló szenet a raktárból, az egyik fűtő, Hendrickson azt állította, a szénkiemelő nyílásokon keresztül benézve azt látták, hogy a nyomásálló keresztválaszfal több ponton behorpadt, megvetemedett, ám csak lemosták és bekenték olajjal. Magyarán a Titanic egyik válaszfala, amelyeknek feladata az volt, hogy megvédje a hajót attól, hogy teljesen elöntse a víz, egy ponton súlyosan megsérült a szénraktárban keletkezett tűz miatt.

Jégnek ütközött, de tűz okozta a Titanic vesztét?

A New York Tribune című napilap 1912. április 20-i számából idézve Molony felhívta a figyelmet egy, a neve elhallgatását kérő, tiszt nyilatkozatára, aki szerint:

„Véleményem szerint a tűz nem csekély szerepet játszott a szerencsétlenségben, mivel azután, hogy felhevültek, a betörő víz könnyen feltépte az égő szén mögötti válaszfalakat. Ha a szén még akkor is a kettes és hármas szakaszban lett volna, amikor a hajó a jéghegynek ütközött, az valószínűleg segítette volna a válaszfalat a deformációnak való ellenállásban.”

Molony szerint ez a nyilatkozat rávilágít arra, hogy a tűz miatt az egységnyi idő alatt a normális esetben szükségeshez képest jóval több szenet kellett kilapátolni a tárolókból és eltüzelni a kazánokban, így a Titanic nem vehette figyelembe a jéghegyekre figyelmeztető veszélyjelzéseket, és nem térhetett ki dél felé, mert azzal veszélyeztették volna az utat. A Titanicon a feljegyzések szerint 100 tonnányi szén volt, aminek gyorsabb eltüzelése miatt nem is lassíthattak volna, mert ha utána újra fel kellett volna fűteni a kazánokat, az megint csak jelentős szénmennyiséggel járt volna, és fennállt volna annak a veszélye, hogy a hajó nem tud eljutni New York-ba. Így aztán a Titanic közel 23 csomós sebességgel rohant a végzetébe.

A kutatásból az látszik, hogy miután a víz elöntötte a sérült rekeszeket, a Titanic képes lett volna még további másfél órán keresztül a vízen maradni, amíg a vészjelzést vett Carpathia odaért volna segíteni. Fred Barrett, az 5-ös számú kazánházból megmenekült egyik fűtő vallomása szerint azonban az ütközés után két órával egy borzalmas dolog történt: a tűzben megsérült, és behorpadt válaszfalat az előző rekeszben felgyűlt víz átszakította, és teljesen elöntötte a kazánházat.

„Láttam a zölden habzó hullámokat, amint áttörnek a kazánok között.”

Amiről az utasok semmit sem tudtak

A Titanicban parázsló tűzről az utasok semmit sem tudtak, és a katasztrófa utáni vizsgálatok során is próbáltak róla hallgatni. A brit vizsgálatot vezető Lord Mersey állítólag semmiféle érdeklődést nem mutatott a tűz iránt, a már említett megmenekült fűtő, Hendrickson vallomása alatt is folyamatosan próbálta elterelni a szót a tűzről. Végül a vizsgálat hivatalos eredményében az olvasható, hogy a szénraktárban keletkezett tűznek semmi köze nem volt a Titanic katasztrófájához.

A cikk a National Geographic Titanic: Tűz és jég között című dokumentumfilmje alapján készült. A teljes filmet alább tekinthetitek meg.