Volt egy második tatárjárás is, amikor a magyarok péppé verték a betolakodókat

Muhi csata, tatárjárás, második honalapítás, IV. Béla.

Mindenki ismeri a történelmet, és a história ezen vérzivataros éveit, amikor bizony a keletről érkező hordák feldúlták a Magyar Királyságot, letarolták a Kárpát-medencét, és persze a lakosságot sem kímélték. Az óvatos becslések szerint az ország lakóinak legalább 20 százaléka esett áldozatul a kíméletlen hódításnak (körülbelül 200-300 ezer ember). De vannak olyan források is, amelyek 50 százalékra taksálják az emberveszteségünket.

Történt mindez 1241-42-ben, majd a tatárok hirtelen elhagyták az országot. A történészek több dolgot is látnak a háttérben: egyes vizsgálatok szerint a nedves időjárás megnehezítette a könnyűlovas csapatok mozgását, '42 tavaszán árvíz is lehetett, a mocsarassá váló puszta pedig csökkentette a meglévő legelők számát. Közben pedig az orosz seregek a Német Lovagrenden a Csúd-tónál aratott győzelem után, a tatárok hátában új ellenállást szerveztek, de valószínűleg öröklési problémák is akadtak a birodalom magterületén.

A tatárok az elkövetkező évtizedekben is dúlták tovább Európa keleti részét, a Magyar Királyság területére 1285-ben léptek be újból. A Vereckei-hágón keresztül jöttek be, Erdélyt felprédálták, és egészen Pestig törtek előre, ahol az ifjú Erzsébet királyné a budai várból kémlelte, ahogy feldúlják a túlpartot.

Benedek prépost 1289-ben keletkezett levelei szerint IV. László király a Felvidéken gyűjtött hadával Pest környékén csapást mért az ellenfélre. A tatárok Erdélyen keresztül menekültek, ahol a dühös lakosság már felfegyverezve várta a hordákat, és elképesztő öldöklést végzett a soraikban. Benedek szerint a magyarok 7 ezres, míg a tatárok 26 ezres veszteséget szenvedtek.

^{(Forrás: Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. A tatárok betörése 1285.)}