Döngetnétek műanyag autópályán? Merthogy ez a jövő

A múlt héten hallgattam végig a műszaki egyetem campusán a MOL egyik vezetőjének, Dr. Kelemen Bélának az előadását, aki maga is a BME-n végzett vegyészmérnökként. Az igazgató a globális felmelegedés és a környezetszennyezés témakörében sűrűn hangsúlyozta, hogy nem az a gond, hogy túl sok műanyagot termelnek a cégek. Sőt, a kitermelt kőolajból egyre több műanyagot kellene gyártani, s azt később felelősen kezelni, s újrahasznosítani. Azt ugyanis a mostani fogyasztási trend alapján hatékonyabban tudnák újra felhasználni, mint a kőolajkitermelés következtében keletkezett szén-dioxidot, mely több tízmilliárd tonnánként kerül a légkörbe évente.

A műanyag újrahasznosításának sok módja van, például üdülővárost is lehet építeni belőle, erről mi is írtunk korábban.

Hollandiában, a biciklisek Mekkájában kerékpárutat építenek a műanyag szemétből. A tervezők meg is indokolják ennek fontosságát: egyfelől nagyon gyorsan ki lehet építeni egy-egy szakaszt, hiszen mintha óriási legóelemek lennének, csak össze kell illeszteni őket. Másrészt sokkal időtállóbbak, mint a bitumen, melyet a szél, eső és a hőmérséklet-ingadozás hamar „megesz”.

Három cég állt össze, s végezte el a gyártást és a kiépítést. Zwolléban fektették le az első, harminc méteres tesztszakaszt még tavaly. Rengeteg érzékelőt telepítettek az útba, melyek folyamatosan szolgáltatják az adatokat arról, hogyan viselkedik az út szélsőséges és átlagos időjárási körülmények között.

A hatékonysági szempontok miatt a mérnökök és tervezők már régóta mérlegelik annak lehetőségét, hogy a bolygón felhalmozódott hihetetlen mennyiségű műanyag hulladékból autóutakat is lehetne építeni. A fenti kerékpárút mintájára, előre legyártott elemekből lehetne összerakni. Mivel belül üregesre csinálnák, a vízelvezetés is meg lenne oldva, az út alatt kábelek és vezetékek is futhatnának, nem kellene őket külön az autóút mellett kiépíteni.

Az anyag tartósságáról már tettünk említést korábban, ez továbbra is nagy előny az aszfalttal szemben. A tervezők olyan vastag elemeket önthetnek, amilyet jónak látnak, az út bármekkora terhet el tudna viselni.

A Macrebur nevű brit cég egyébként már el is kezdte a dolgot: apró gömbökké darálják le a műanyag szemetet, s belekeverik az aszfaltba, ezáltal az anyag leterítetve sokkal tartósabbá válik. 

Egy indiai professzor, Dr. Rajagopalan Vasudevan ugyanerre jutott a közelmúltban folytatott újszerű kísérlete során. Részletesen megvizsgálta, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik a műanyag olvadt állapotban. Arra jutott, hogy mint kötőanyag szinte azonos képességgel bír, mint az aszfalt. Ezért ötvözte az aszfaltot és a műanyagot, s egy hamar megkötő, nagyon szilárd, ugyanakkor mégis ruganyos anyagot kapott, mely igen időtállónak tűnik. A Guardiannek arról beszélt, hogy ez az anyag ideálisnak tűnik a jövő útépítéseihez.

Az aszfalt burkolat szén-hidrogén kőzetdarabokból (vagyis maga az aszfalt), kőzúzalékból, homokból, mészkőlisztből és egyéb mesterséges anyagokból áll. Az előállítása során rengeteg üvegházhatású gáz keletkezik, míg a műanyag útépítő anyaggá préselése során bizonyosan jóval kevesebb keletkezne.