promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Óriási botrány a lagzin, a vőfély olyat tudott a menyasszonyról, amit csak a vőlegénynek lehetett volna

Óriási botrány a lagzin, a vőfély olyat tudott a menyasszonyról, amit csak a vőlegénynek lehetett volna

Borítókép:  Unsplash / illusztráció
Színes
Kategória fejléc

Persze el is kotyogta az egész násznép előtt, azonnal megfagyott a levegő, kegyetlen véget ért a mulatság.

„Mivel múltkor kértétek, hogy írjunk meglepő lagzis történeteket, ezért készültem nektek egy ilyennel. Igaz nem mostanában történt, és nem is nálunk, ettől még életem legemlékezetesebb eseménye volt, amire a mai napig kényelmetlen visszagondolni” – áll a levélben:

Évekig voltam pincér egy nagy rendezvényközpontban, és természetesen esküvőket is vállaltunk. Láttam nagyon sok szép és érzelemdús pillanatot, és voltak persze kevésbé jól sikerült alkalmak is, de végül is a párok azért mindig kézen fogva mentek haza. Egyetlen kivétellel, az viszont rendkívül rondán végződött.

Annyit tudtam csak, hogy az ifjú pár egy népszerű ceremóniamestert választott a nagy napra, sokan dicsérték, elégedettek voltak vele, és egy pontig nagyon jól tette a dolgát, felkészült volt, ültek a poénjai, jól vették a lapokat a vendégek, a játékok is viccesek voltak. Aztán jött egy kérdezz-felelekes játék a párral és a vendégekkel.

Óriási botrány a lagzin

Akire a választás esett, annak kellett válaszolni, ebből kiderült, hogy mennyire ismeri a párt, ha rosszul válaszolt, innia kellett. Egyszer eljutottak egy kérdésig, ami így szólt: az ifjú pár közül kinek van tetoválása?

A válaszoló az újdonsült férjet mondta, lévén foglalkozott is ilyesmivel, ráadásul a karján ott figyelt egy hatalmas tetoválás, mire a ceremóniamester megszólalt:

„Határeset, de elfogadjuk, azt hittem mindkettőtöknek…” - és ennél a pontnál csendben maradt, majd olyan szürkés-fehérre váltott a feje, hogy azt hittük, elájul. Kicsit meg is támaszkodott, mire láttuk, hogy a férj és a feleség arcáról is lefagyott a mosoly. A zene ment tovább, a férj pedig nagyon mérgesen és kérdőn nézett az arára, ő pedig kétségbeesve bámult maga elé.

A férj azonnal kiviharzott, kocsiba ült – pedig már nem volt szomjas – és elszáguldott. Senki nem értette, hogy mi van, a vőfély és a menyasszony eltűnt, rokonok utánuk, a vendégek meg csak lestek. Szürreális volt, ahogy vitték ki nekik a sülteket, és eszegettek, várva a csodát. Eltelt kábé 20 perc, addig mi sem tudtuk, mi történik, lesz-e valami, majd jött egy rokon, és szégyenkezve közölte a násznéppel, hogy a lagzinak vége.

Páran még ekkor is csak azt hitték, hogy ez valami vicc, de nem, lekapcsolták a zenét, a kajákat kiporciózták és szétosztották, majd hitetlenkedő fejjel szétszéledtek az emberek. Mi is nagyon kíváncsiak voltunk, ezért kifüleltük a dohányzóban, ahogy a síró feleség elfúló hangon mondja egy vigasztaló barátnőnek:

„Két éve varrta fel nekem azt a két kis csillagot...azt hitte, senki nem látta rajta kívül” – mint kiderült, intim területen volt egy tetoválása a menyasszonynak is. A vőlegény pedig egyből levágta a ceremóniamester megjegyzését, aki jobban ismerte a nőt, mint ahogy kellett volna. Azóta sem tudom, mi lett velük, de valószínűleg ez lehetett a történelem egyik legrövidebb házassága.