Ez a legrégebbi kép a Balatonról, de valami nem stimmel rajta, ma már senki sem láthat ilyet a tónál

Magáról a Balaton-kultuszról egészen a római korig visszanyúlóan vannak feljegyzések, melyek közül az egyik arról szól, hogy annak idején az emberek gyógyulni jártak a tóhoz. Hiszen a Balaton nagyjából 10-12 ezer évvel ezelőtt alakult ki, de csak akkor kapta meg az első nevét, amikor kelta népek lakták ezt a környéket; ők mondjuk közel sem Balatonnak nevezték el, sőt még a térséget megszálló rómaiak sem így hivatkoztak rá.

Az első nyaraló Balatonberényben épült meg 1882 és 1883 között, míg a legrégebbi kép idén 130 éve, 1894-ben készült el a Balatonról. Ezen viszont valami nem stimmel, manapság nem is érdemes keresni a tó körül, senki se láthat már ilyet a magyar tengernél.

Már az első balatoni fotó készülte előtt épült Balatonfüreden az az építmény, amit Szily József Pest vármegye alispánja saját kedvtelésére húzott fel. Ez az építmény 1783-ban került a tópartra, és bár igen szerény volt, de mindenki számára nyitva állt. Ez egy úgynevezett tutajszerű fürdőház volt, ami nem volt egy túlságosan masszív épület, az elkészülte után négy évvel egy vihar el is sodorta. Az első közcélokat szolgáló igazi hidegfürdőt 1821-ben építette egy Oesterreicher Manes József nevű fürdőorvos.

Ennek a cölöpökön álló fürdőnek nem volt közvetlen kapcsolata a parttal, pénzért, gondolákkal vitték oda a fürdőzni vágyókat. Aztán a Balaton ezt is egy év alatt összedöntötte. Ezt követően Kopácsy József veszprémi püspök akarta rávenni a rendet az építésre, de nem volt jelentkező - amin nem is kell csodálkozni, hiszen akkoriban még az a hír járta, hogy a Balaton vizétől ráncos lesz az ember bőre. Végül aztán az uradalom a József nádori fürdőkabin mintájára felhúzott egy építményt a mai kikötő vonalában, amit a 1834-es tűzvész eléggé megrongált, ezért újat kellett belőle építeni. Az újonnan megépült fürdőház három részből állt, ugyanis külön részt kaptak a bencés szerzetesek, illetve külön a nők és a férfiak is kaptak egyet-egyet.

Ez a legrégebbi kép a Balatonról, rajta egy fürdőházzal:

Maga a fürdés nagyon tréfásan történt: kicsit a ketrecekre hasonlított az az építmény, amit kosárfürdőnek is neveztek; ezekben engedték le a Balatonba a vendégeket, majd negyed óra múlva felhúzták őket és megkérdezték tőlük, hogy jó volt-e. Valójában ezt csupán megmártózásnak hívhatnánk, mert maga a Balatonban való fürdőzés csak az 1920-as évektől terjedt el. Így aztán nem csoda, hogy amikor Wesselényi Miklós 1836-ban elment a Balatonra, és úszott egyet a tóban, az akkori újságok úgy írták meg, hogy

Wesselényi teljesen megőrült.

Magukban a fürdőházakban szigorú szabályok voltak: például a nők és a férfiak nem mehettek be együtt a vízbe, ráadásul a nőknek vagy ötször át kellett öltözniük, és fürdeni is csak harisnyában lehetett.

Az új, 12 tornyos fürdőház 1889 nyarán készült el, ami száz méter hosszú volt, elegáns váróterme és 90 öltözőkabinja volt. Ezt a második világháború idején lőszerraktárnak használták, és mivel súlyos találat érte, felrobbant és teljesen megsemmisült. Csupán a cölöpök maradtak utána hátra, amiket később kihúztak a vízből. A helye még mindig megvan a sétány közepén, amit egy emléktábla mutat.

Íme a balatonfüredi nagy fürdőház egy 1904-es képeslapon; ezt sem láthatjuk ma már a tónál:

^{(Forrás: LikeBalaton)}