A honfoglaló magyarok különleges koponyájuk miatt ezt a nevet kapták, ma is felismerhetők őseink vonásai

A honfoglalás körülményei kapcsán bár számos kérdésre választ kaptunk már, legalább ennyi rejtélyt még homály övez a magyarok bevonulása kapcsán. Az azonban biztos, hogy az érkező népcsoport széleskörű elterjedése a nevezett történelmi esemény időszakára tehető.

Ez honfoglalás kori temetőkből derült ki, ahol úgynevezett turanoid típusú koponyákat találtak. Ezekről korábban úgy vélték, hogy szláv öslakosoké lehetett, ám később kiderült, hogy a Kárpát-medencében korábban alig ismert embertípustól származnak.

A koponya típusa szélesebb arcra, valamint keskenyebb szemekre utalt, amiben europid és mongoloid vonások keveredtek. Ezt később „alföldi embertípusnak” nevezték el, melyre sötét hajszín és barna szem volt a legjellemzőbb.

Ezek a karakterjegyek a mai napig jelen vannak az országban, főképp a török megszállásból kimaradó területeken. A turanoid koponyák nyomai egészen a Kaukázusig és az Aral-tótól északra fekvő területekig vezettek, a mai Kazahsztánig. Nem is véletlen, hogy a kazahok testvérnépként tekintenek a magyarokra,

"A koponyák alapján levont következtetéseket a modern archeogenetikai vizsgálatok is megerősítik"

– mondta Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója, antropológus a 24.hu-nak.

Fontos részlet, hogy a mongoloid jegyek a keletebbről érkező népcsoportokkal való keveredésre is utalnak, így a magyar nép egy része ennél is távolabbról, a Bajkál-tó térségéből származhat. Habár ezt a kapcsolatot a térségben ismert ősi temetkezési hely híján antropológiai szempontból nem lehet vizsgálni, népünk eredete a kelet-európai és ázsiai térségek környékére tehető.

És hogy miért lehet egyes helyszínek között akár ezer kilométeres távolság is? A válasz meglehetősen egyszerű: az állattartással foglalkozó ősi népek a nyári időszakban északra vándoroltak, a téli hónapokban pedig délre.