A mai választás fényében új értelmet kaptak Dózsa György ellentmondást nem tűrő szavai: ezzel a beszéddel rázta fel a magyarságot, azonnal cselekedtek

A Dózsa György-féle parasztlázadás, amely 1514-ben zajlott, Magyarország történetének egyik legjelentősebb és legtragikusabb eseménye. Az események hátterében a középkori magyar társadalom belső feszültségei és az európai politikai helyzet álltak. Az ország akkoriban Habsburg uralom alatt állt, és a parasztság egyre nagyobb elnyomásnak volt kitéve.

A lázadás közvetlen előzménye az volt, hogy Bakócz Tamás esztergomi érsek keresztes hadjáratot hirdetett a törökök ellen. Ezt a felhívást azonban sokan félreértették vagy kihasználták, és a toborzott parasztok, akik eredetileg a török elleni harcra gyűltek össze, végül a nemesség ellen fordultak. A parasztok élére Dózsa György állt, aki korábban katonai szolgálatot teljesített és tapasztalt harcosnak számított.

Dózsa György karizmatikus vezető volt, és hamarosan több ezer paraszt csatlakozott hozzá. A felkelők célja kezdetben az volt, hogy megvédjék a kereszténységet a török veszedelemtől, de hamarosan felismerve saját elnyomásukat, a nemesi kiváltságok és a jobbágyság megszüntetéséért kezdtek harcolni. Az összecsapások egyre hevesebbé váltak, és több helyen is felgyújtották a nemesi kastélyokat, földbirtokokat.

A lázadás egyik legfontosabb ütközete Temesvárnál zajlott, ahol Dózsa csapatai összecsaptak a Szapolyai János vezette királyi sereggel. A királyi hadak, jól felszerelt és kiképzett katonákkal, hamarosan legyőzték a felkelőket. Dózsa Györgyöt és társait elfogták, és kegyetlen megtorlás várt rájuk. Dózsát maga Szapolyai János ítélte halálra, és a korabeli források szerint vastrónra ültetve, tüzes korona viselésére kényszerítették, majd brutális kínzások közepette halt meg.

A lázadás véres leverése után a jobbágyok helyzete még tovább romlott. A nemesek szigorították a jobbágyi terheket, és a földesúri jogok megerősödtek. Az események hosszú távon is meghatározták a magyar társadalom fejlődését, és a parasztság helyzete csak a későbbi évszázadokban, a reformkor során kezdett javulni.

Dózsa György emlékét azonban nem sikerült eltörölni. A történelmi emlékezetben és a magyar népi kultúrában hősként maradt meg, aki bátran küzdött az igazságtalanság ellen. A mai napig számos irodalmi mű, népdal és történelmi tanulmány foglalkozik az ő és társai harcával.

Dózsa Györgynek a felkelés alatt tartott egyik híres beszéde is fennmaradt, amelyben lelkesítette a parasztokat és megfogalmazta a lázadás céljait:

Magyar férfiak!

Mi sem utálatosabb Isten előtt, mint ha a semmirevaló ember hatalmaskodik embertársai felett.

Nincsen is nagyobb bűn, mintha emberek, hatalmukkal visszaélve, szolgaságban tartják önnön nemzetük tagjait.

Polgártársai vagytok a magyar nemességnek, de nem parasztként, hanem rabszolgául tart titeket.

Amit hoz az ugar a ti fáradságotok által, amit barmaitok adnak: minden a nemesség prédája. Nekik szántjátok a földet, nekik ültettek szőlőt, nekik neveltek nyájat és csordát: nektek csak szolgaság és ínség marad.

Minden ember tudja Magyarországon, minő nyomorúság minden napotok. Ha a nemes házat épít, ha nősül, ha leányát adja férjhez, ha vendéget fogad, ha születik, ha meghal, ha a királyhoz megy a maga dolgában - titeket fejnek: bármit tesz, a ti rovásotokra megy a dolog.

Meddig tűritek még ezt a gyalázatot magyarok?

Kövessétek istent, ki összegyűjtött benneteket, és fegyvert adott kezetekbe!

Rajta hát, támadjatok ellenségeitekre!

Oktalan félelem ne csökkentse bátorságotokat!

Ne gondoljátok, hogy én elkerülöm a bajt, ha ti veszedelembe kerültök. Ígérem, hogy szabadságotok visszaszerzésében vezéretek leszek, s - ha szándékunkat isten segíti -visszaszerzem azt, fáradalmak közt, veszedelmekben bátor leszek és hűséges! S ha oltalmazótokul vezérré tesztek, a hatalmamat javatokra használom és ellenségeink megtörésére.