Az Szaharában elveszett egy rejtélyes, gigantikus méretű meteorit, aminek egy törzsfőnök tudta a titkát, akit megöltek - most a legmodernebb módszerekkel akarják megtalálni

Állítólag létezik meteorit a Szaharában, amely mellett az összes többi meteorit kavicsnak tűnik. A felhőkarcoló méretű tárgyról 1916-ban nyugati megfigyelők jelentettek, de aztán nyomtalanul eltűnt. Most brit tudósok radaradatok és domborzati modellek segítségével nekiláttak a rejtély megoldásának.

A történet úgy hangzik, mintha a fiatal Indiana Jones kalandjaiból származna. 1916-ban az akkor francia fennhatóság alatt álló Mauritániában állomásozó francia konzuli tisztviselő, Gaston Ripert jelentette kollégáinak, hogy egy hatalmas meteoritot látott a sivatagban Chinguetti városa mellett. Miután állítólag meghallotta a tevehajtók beszélgetését egy "vashegyről", Ripert éjszakai küldetésre indult az objektumhoz egy helyi törzsfőnökkel, aki a fordítások szerint vagy megtiltotta neki, hogy iránytűt vigyen magával, vagy bekötötte a szemét. A főnököt később megmérgezték.

A titkolózás minden bizonnyal indokolt volt - ha hihetünk a történetnek -, mert Ripert beszámolói szerint a meteorit olyan nagy, hogy "vashegynek" nevezte. Legalább 100 méter hosszú és 40 méter magas volt. Összehasonlításképpen, a legnagyobb ismert, ellenőrzött meteorit, a Hoba nevű, 2,7 méter átmérőjű.

Ripert érdekes leírásokat adott erről a vashegyről, és még egy körülbelül 4,5 kilogrammos darabot is sikerült lefaragnia, amit a tudósok akkoriban jelentős felfedezésnek nyilvánítottak. Az 1924-től kezdődő későbbi keresések azonban nem találták meg a meteoritot. Ripert leírása szerint homok borította, így lehetséges, hogy ma a Szahara alatt van eltemetve. 

A tudósokat évtizedek óta foglalkoztatja a kérdés, hogy ez a vashegy valóban létezik-e. Most egy új, még lektorálásra váró preprint-publikációban Robert Warren, Stephen Warren és Ekaterini Protopapa javaslatot tettek arra, hogyan lehet egyszer s mindenkorra megállapítsák, hogy létezett-e, és még azt is, hogy hol lehet megtalálni.  

Az új munka radarokból, digitális domborzatmodellekből és tevelovasokkal készített interjúkból származó adatokat kombinált, hogy leszűkítsék az objektum lehetséges helyeit. Ha valóban létezett, akkor egy legalább 40 méter magas dűnének kell fednie - állítják. 

Kértek mágneses adatokat a levegőből a mauritániai Kőolaj-, Energia- és Bányászati Minisztériumtól, de annak adatait nem bocsátották rendelkezésükre. Ennek ellenére a csapat úgy véli, hogy egy háromhetes felmérés lehetővé tenné számukra, hogy lefedjék azt a területet, amely szerintük a meteoritot rejti. A régió egy kis részét három napon át gyalogosan is átvizsgálták, de nem jártak sikerrel.

"Lehetséges, hogy a meteoritot néhány éven belül homok borította be az eredeti felfedezés után"

- írják Warren és társai.

"És mivel a kezdeti keresések rossz irányban folytak, elképzelhető, hogy a meteoritot nem vették észre, és a magas dűnék között rejtve maradt, még mindig várva arra, hogy felfedezzék"." 

De mi van, ha Ripert tévedett? Egy 2010-es tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a meteorit egy része, amely most az amerikai Nemzeti Természettudományi Múzeumban található, egy 1,6 méternél nem nagyobb anyatestből tört ki, ami ellentmond az állításának. Pedig leírta a fémtűk jelenlétét, amelyek túl képlékenyek voltak ahhoz, hogy mintát vegyen belőlük úgy, hogy megpróbálta őket levésni. A hasonlóan képlékeny, nikkelben gazdag szerkezeteket 2003-ban vasmeteoritokban igazolták, de 1916-ban még ismeretlenek voltak a tudomány számára.

A kutatók biztosak abban, hogy a mágneses adatok megoldják a rejtélyt - és mégis, ha egy nagy meteorit nem is létezik a homok alatt, Ripert mégis gyűjtött valahonnan mintát egy meteoritból, és úgy tűnt, hogy leírja a meteorit duktilis tűit, amit csak 87 év múlva igazolnak majd. 

"[A] Chinguettitől délre fekvő térség aeromágneses adatai... végre véglegesen eldönthetik a Chinguetti meteorit létezésének kérdését. Ha az eredmény negatív lenne, Ripert történetének magyarázata azonban megoldatlan maradna, és fennmaradnának a képlékeny tűk problémái, valamint a mezosziderit véletlen felfedezése".

-állapították meg a kutatók.

^{forrás: iFLScience / ArXiv}