Szénné égeti magát ez az anyuka, olyat művel részegen, amit az egész családja szégyell
Olvass tovább...
Hatalmas terhet cipelek, ami több ember életét is tönkreteheti. Ti mit tennétek a helyemben? Nem sokáig bírom már.
Egészen szörnyű dologba keveredtem és nem akarom mentegetni magam, de a körülmények szerencsétlen összjátéka az, hogy végül ide kerültem. 10 éve élek házasságban, van két gyermekünk szokásos történet, amire a vakbuzgó feleségek és a hosszú kapcsolatban sosem élők azt mondanák, hogy nem tudok mit csinálni jó dolgomban. A gyereknevelésen kívül nem volt semmi életem, nincs munkám, karrierem és a férjem bár mindent megteremt nekünk, egy dolgot nem tud megadni: az izgalmat és a szenvedélyt. Jó, ez már kettő.
Válni sosem akartam. Persze néhány baráti összejövetel alkalmával legurított mimóza után elképzeltem, hogy milyen lenne az életem Roland nélkül, de a fejembe szállt ital hamar kiment belőlem és maradtak a szürke hétköznapok. Ne értsetek félre, csodás ember: jó apa, jó férj, csak éppen... nem férfi.
Nekem pedig napról napra egyre nagyobb szükségem volt egy férfira. Valakire, aki nem a számlákról és a mosodáról kérdez, nem ügyfelekről mesél és nem az anyját akarja velem meglátogatni.
Olvass tovább...
És mintha az ég küldte volna: egyik nap, amikor magam elé bámulva éppen a semmin merengtem, ami mostanában szokásom volt, valaki köszönt, a hang pedig visszarántott a valóságba. Csinos, igényes férfi volt, nálam fiatalabb, jó illatú, sármos.
Leülhetek? - kérdezte.
Persze. - hangzott a meglepően gyors válaszom.
Így indult az ismeretségünk a szeretőmmel, Ábellel, a délutánt pedig már a lakásán töltöttem. Három hónapja tartott a viszony és minden tökéletes volt, a közös titok mindent megédesített:
Olvass tovább...
Neki is volt kapcsolata, nem akarta, hogy elváljak, nem szólt ez semmi másról: ragtapaszok voltunk egymás életén és piszkosul élveztük. Én elmeséltem mi a baj a férjemmel és ő is elmondta, hogy nagyon kedveli a barátnőjét, de nem szerelmes, viszont jó lehetőségeik vannak együtt. Tehetős család, közös vállalkozás tervek, házvásárlás és szeretne egyről a kettőre jutni az életben, így a biztos mindennapokat választotta a valódi érzések helyett. Sajnáltam őt, de megértettem. Cinkosok voltunk, szövetségesek, egyikünknek sem okozott lelkiismeretfurdalást a megcsalás.
Egyre jobban megkedveltem, ezért is fájt a szívem, hogy néhány napra haza kellett utaznom a családomhoz, mert legalább egy hétig nem tudunk majd találkozni és magamnak se akartam bevallani: de tudtam, hogy hiányozni fog és nem hogy hónapok, de évek óta nem éreztem ilyet.
Hazaértünk, összegyűlt a család, beszélgettünk, adtuk az idilli házaspárt (bár a férjem tényleg nem sejtette, hogy valami gond van) és ekkor csengettek. A húgom, Gréti is megérkezett, aki jó előre szólt, hogy ma szeretné bemutatni az új pasiját.
Remek, gondoltam magamban, olyan elképesztő balfékeket szokott hozni, hogy hozzájuk képest még Roland is izgalmas. - de ezt sosem mondtam volna ki hangosan.
Olvass tovább...
Nyílt az ajtó, a szüleim örömködtek beértek a nappaliba és már éppen álltam volna fel bemutatkozni, amikor megláttam Gréti párját. Gondolom nem nehéz kitalálni: Ábel állt ott előttem, megmerevedve. Egy másodperc alatt történt, hogy minden amit aznap megettem sugárban kijött belőlem. Ekkor már a többiek is döbbenten álltak. Elnézést kértem, gyorsan köszöntem a húgom párjának és bemutatkoztam majd berohantam a fürdőbe.
Ólomként nehezedett rám a pillanat. Egyrészt, érzéseim voltak Ábel iránt. Másrészt a húgom párja. Harmadrészt tudom, hogy csak kihasználja őt. Mit tegyek? Bármilyen döntést hozok, az rossz, nincs jó alternatíva. Összeszedtem magam és visszamentem a nappaliba, ahol édesanyám már összetakarított. A lazacra fogtam a dolgot, mivel nem akartam lebukni de ekkora már az egész szoba azt találgatta, hogy ismét várandós vagyok-e. A nap csigalassúsággal ment el, egymás után hajtottam fel a gin-tonicocat, egyrészt, hogy leszálljanak a baba témáról, másrészt, hogy kibírjam estig és végre legyen egy kis időm pihenni.
Volt egy perc míg Ábellel kettesben maradtunk és ekkor azt mondta: szeretlek. Megremegett a térdem és azt mondtam én is. Ezután nem volt alkalmunk kettesben beszélgetni. Még tart az összejövetel és a végére döntést kellene hoznom: felrúgunk mindent és megpróbáljuk párként, szeretők maradunk, vagy pedig szakítunk és nem találkozunk többet. Mit csináljak? Ti mit tennétek?