Mióta létezik az orális szex? Itt vannak az első bizonyítékok a gyakorlására

Hogyan lehet illendően beszélni az orális szexről? Igazából sehogy, hiszen már Woody Allen is megmondta, hogy a szex mocskos dolog, feltéve, ha igazán jól csinálják. A nemi szervek szájjal, nyelvvel történő ingerlése (vagyis az orális szex) pedig különösen tabu téma, elsősorban azért, mert a középkori, keresztény európai kultúrkörben azzá tették.

Van hivatalos neve is, rögtön kettő: ha a férfit ingerlik így, akkor fellációnak hívják, ha pedig a nőt, akkor a nyelvtörő kunnilingusz a neve, ezért a köznyelvben a sokkal könnyebb sz*pás és nyalás kifejezések terjedtek el, amelyek a káromkodásainkban is sűrűn megjelennek.

Az ezzel a témával foglalkozó szakértő történészek szerint az orális szex már vélhetően az ember felegyenesedése óta ismert és gyakorolt eljárás volt, bár helyektől és koroktól függően persze eltért a megítélése. A valamikor a Krisztus előtti 4. századot követően keletkezett, szanszkrit nyelvű Kámaszútrában már szerepel, úgyhogy olyan nagy baj nem lehet vele.

A legelső egyértelmű megjelenítés az ókori Egyiptomból származik, mégpedig Ozirisz kapcsán, akit a mítosz szerint miszlikbe vágott a testvére, Széth, a nővére (és egyben felesége) Ízisz azonban ismét összeillesztette a darabjait. A pénisz azonban eltűnt, ezért azt egy agyagból készült mesterséges darabbal helyettesítették, és a hűséges asszony ezen keresztül lehelt életet a férjébe.

Az ókori rómaiak sem akartak lemaradni ezen a téren, és a Vezúv által 79-ben elpusztított Pompeji tökéletesen megőrzött maradványai szerint nem is kellett szégyenkezniük. A régészek a hajdani bordélyokban és fürdőkben rengeteg pikáns falfestményt találtak, és ezekből több is orális szexet ábrázol. A felláció és kunnilingusz mellett azok csoportosan gyakorolt változatát is, amelyet ma eszterláncnak hívnak (a Pornhubon daisy chain néven lehet rákeresni).

A 6-7. századi Peru lakosai által készített kerámiákon szintén megjelenik az orális szex ábrázolása, miközben ez a „szörnyű” tett a középkori Európában már tiltottnak számított. A keresztény egyház sokáig csak a misszionárius közösülési pózt tartotta elfogadhatónak, de azt is csupán gyermeknemzés céljából.

Ez persze nem riasztotta el a köznépet, de talán még az egyházfiakat sem. Egy írországi vezeklési előírás például 4 év bűnbánatot követel meg a – bocsánat – nyalásért, ugyanakkor 5 esztendőt a sz*pásért, ami talán a szerzetesek gyarló tévelygései közt is szerepelhetett.