Máramaros megyében, a román-ukrán határon található Taploncán a Vidám Temető.
Európában egyedülálló és kihagyhatatlan látványosságnak számít a temető, ami legalább annyira morbid, mint maga a létezése.
A sírtáblákon, mondókákkal és versecskékkel mesélik el haláluk pillanatát és történetét a halottak.
A verses fejfák megjelenése 1935-re tehető. A síremlékek fából faragott és olajfestékkel díszített emlékművek. Körülbelül 800 fejfa van, amiről leolvasható az elhunyt egyénisége, mestersége, életének és halálának a körülményei tréfásan megfogalmazva.
A fejfák tölgyfából készültek, amiket vésővel faragta ki a mester és a helyesírási szabályokat figyelmen kívül hagyva az egyedi életképeket vicces versikékkel látta el. A temető további jellegzetessége, hogy a szaploncai kék szín a legjellegzetesebb az emlékműveken. A Vidám Temető fejfáiról leolvasható a falu egész története, rétegződése, foglalkoztatottsága.
Ha cikkünk nem volt elég meghökkentő, akkor íme néhány sírfelirat:
"Itt nyugszom én idelenn - Braic Ileana a nevem - Volt öt legénygyermekem, Isten tartsa valahányat, Neked Griga megbocsátok, Bár a késed belémvágtad, Mikor leszúrtál részegen, De eltemettél tisztesen, Itt a nagy templom tövében, Te is megtérsz majd mellém."
"Nyugszom én idelenn, Stan George a nevem, Szegény élet, jött a vég, Semmivé lett, mint a jég, Illés napján kapáltam, A villám erősebb volt nálam, Apám megharagudott, És anyám se nyughatott, Örökké megsiratott. iatalon távoztam, 19 ha voltam."