A macska tényleg érti a nevét?

Az öntörvényűség négy tappancson jár és nyávog, ezért te is gyakran tapasztalhatod, hogy a macskád sokszor a füle botját se mozdítja, bárhogy is kérleljük. Bezzeg, ha némi fincsi falatról van szó, azt kilométerekről kiszagolja.

De tényleg ennyire kérlelhetetlenek lennének a cicák? Vagy nem értik a nevüket?

A macska hihetetlen mód figyelmen kívül tudja hagyni az embert, pedig bármilyen mélyen is aludjon, a hűtő nyílásásának finom rezdülései zene füleinek. A másodperc tizedrésze alatt tér vissza alfa állapotból az éhenkórász szerepébe.

Egy macska ugyan nem ért „emberül”, de azt élete során pontosan megtanulja, hogy egy adott hanghoz, zajhoz jó vagy ellenkező esetben negatív eredmény társul. 

A macska számára gazdájánál szebb hang nem is létezik. Bármennyire is szürreálisan hangzik ez a kijelentés elsőre, ez bizony így van. 

Ráadásul a saját nevük a legmotiválóbb számukra, még ha a valóságban ennek sokszor az ellenkezőjét is mutatják: mindig tudatában vannak, hogy most éppen őket szólítjuk.

A macska saját nevét elsősorban a figyelemmel és az ételhez való hívással társítja. 

Érdemes nem becézgetni kedvencünket, mert ezzel csak összezavarjuk és nehezebben érti meg, hogy ki is ő valójában.

Most akkor Cirmos, Cirmi vagy Cirmike?

Legyünk következetesek és akkor macskánk is könnyebben egy hullámhosszra kerül velünk. A macskának az sem mindegy, hogy ki szólítja a nevén. Egy idegen szájából kétkedve fogadja, míg hőn szeretett gazdájától a szívéhez szól a megszólítás. Ha helyére kerül az összhang és megtaláljuk a megfelelő motivációt, akkor határ a csillagos ég. Ugyanis a kutyákhoz hasonlóan bármire megtaníthatjuk őket, csak legyen elég kitartásunk.