„Magyarország irigy. Nem a lehetőséget nézzük, hanem a másikban a hibát”

Öt év után távozott Pátkai Máté Székesfehárvárról, s a másodosztályban szereplő Vasashoz igazolt. A Wales és Horvátország elleni budapesti, Európa-bajnoki-selejtezőkön győztes gólokat szerző labdarúgó a Bulgária Európa-bajnoki-pótselejtező előtt adott interjút a Telexnek, amelyben – egyebek között – beszélt a magyar utánpótlásról, a válogatottról, s arról, hogy azután változott meg a játéka, hogy korábbi edzője, Marko Nikolics felnyitotta a szemét.

Pátkai azon játékosok közé tartozik, akinek a labdarúgás mellett a tanulás is fontos volt. Mikor felvették az egyetemre, döntenie kellett: az ELTE matematika szaka vagy az MTK első csapata és a profi futball. Utóbbit választotta.

„Rám nem jellemző a kihívó öltözködés, nincsenek tetoválásaim, nekem nem fontos, hogyan áll a hajam, nem szeretek szerepelni. A futballból sok mindent lehet tanulni, nemcsak az egyetemen. Ha csak egyet kellene mondani, a csapatban, rendszerben való gondolkodásra megtanított, hogy egy láncszem vagyok. Nem olvastam pszichológiai jellegű könyveket, mitől lesz egy csoportnak dinamikája, de sok mindent láttam eddig. Részben ennek is köszönhető, nem szeretnék szerepet vállalni a futballban, ha majd abbahagyom. A gazdasági témákat jobban szeretem”

– fogalmazott Pátkai.

A labdarúgó 2012-ben mutatkozott be a válogatottban, de 2014 és 2017 között egyetlen szövetségi kapitány sem számított rá. Pátkai, saját bevallása szerint, arra jutott, hogy nem véletlen az, hogy kikerült. Úgy érezte, ha meg is tett mindent, hiányzott belőle valami. Csak akkor jött rá a válaszra, amikor Marko Nikolics lett az edzője a Vidinél:

„Megtanította azt, amiről a 20 futballban eltöltött évem alatt senki sem beszélt. Senki nem mondta el nekem, ha én, a védelem előtti középpályás megfordulok a labdával, és nem hátrafelé játszom meg, az fontos a csapatomnak. Másnak lehet, hogy ezért el kell mennie külföldre, nekem szerencsére helybe jött egy szerb edző, aki erre ráébresztett. Mi addig úgy építettük fel a játékot, hogy kockázatmentesen hátra passzoltam, helyezkedtem. Ő azt kérte, rögtön forduljak meg, gyorsan tájékozódjak, és indítsak. Annak a Vidinek jól felépítette a kontrajátékát. Nálam ő a nagybetűs edző. (...) Nem dumával, nemcsak mondogatta, hogy milyen jó vagyok, hanem levezette, mit, miért tudok megcsinálni. 29 évesen felnőtt lettem. Gondolkodásban is felgyorsultam”.

Eme megállapítás után szóba került a hazai utánpótlásfutball kérdése, amelyről Pátkai őszintén és kritikusan beszélt. Olyan megállapításokat téve, mint:

• „A rendszerben lévők miért nem tudják a nemzetközi futball egyik alapkövetelményét, ez a fontos kérdés”.
• „...az egyéni fejlődésnél nincs fontosabb. 9-10 éves gyerekekhez kellenének a legjobb edzők, hogy ne kerüljenek nagy lemaradásba gyerekkorban”.
• „Nem fontos az eredmény, hányszor halljuk. Dehogynem fontos, csak szeretjük magunkat becsapni. Napokig lehetne erről beszélni, mi a baj, és miért nincs változás”
• „Manapság egy 20 éves játékos, ha van egy jó meccse, azt hiszi, neki mindent lehet, mindent szabad, nem szólnak rá. Hatalmas nagy különbség. Nagyon nincs meg bennük a motiváció, a küzdeni akarás”.
• „Pedig jó lenne megértetni velük, hogy nem ajándékba kapják. Sok ember munkája, adója van abban, hogy ilyenek a körülmények. Most az látszik, hogy ez a nagy mértékű befektetés kontraproduktív, nem éri el a célját”.
• „...az akadémistáink, a fiataljaink nem igényesek. Azt hiszik, minden jár nekik, mert volt egy jó passzuk, esetleg egy góljuk”

A Vasas középpályása a nézőtéri bekiablásokról is beszélt:

„Aki kiabál és szidalmaz, feltette a kérdést önmagának, hogy miért nem ő van az én helyemen? Minden helyzet más, van, akit jobban érdekelt a buli, a mozi, a csajok. Van, akinek jött egy sérülés, van, akiből az akarat hiányzott. Végeredményben valami elvitte őt a futballtól. Én szívesen tapsolnék neki, ha én lennék a nézőtéren vagy otthon a tévé előtt, ha jobb lett volna nálam. Lelkiismeretesen beletettem, amit tudtam a futballba. Magyarország irigy. Nem a lehetőséget nézzük, hanem a másikban a hibát. Nekem attól jobb, ha neki rosszabb lesz?”