„Az édesanyám például takarított azért, hogy futballcipőm lehessen”

Voltak, vannak és lesznek is olyan labdarúgók is a magyar első osztály berkein belül, akik nem játéktudásuk, sokkal inkább személyiségük, egyéniségük miatt maradnak meg az emlékezetünkben. Ezen futballisták közé tartozik a Budapest Honvéd játékosa, Tonci Kukoc, a Chichago Bulls legendás kosarasának, Toni Kukocnak az unokaöccse. Most a csakfoci.hu néhány hozzá köthető pillanattal, jelenettel szembesítette.

Az egyik ezek közül az volt, amiről portálunk is írt korábban: a Haladás ellen a Magyar Kupában szerzett győztes gólja után fogta magát, felült a lelátóra és megtapsolta magát. Erről ekképp nyilatkozott:

„Ha nem hiszik, kérdezzék meg Holender Filipet, neki elmeséltem korábban is, hogy ezt fogom tenni. Vannak még ötleteim, majd meglátják őket”.

De szó esett arról is, amikor Tonci Kukoc azt mondta első nyilatkozatai egyikében, miszerint övé a legjobb bal láb az országban. A Honvéd-játékos erre úgy reagált, hogy ezt most is így gondolja:

„A Honvédban 75 meccsen adtam 25 gólpasszt, szereztem két gólt, ha ez ilyen könnyű, akkor csinálják utánam mások is.”

„A foci nélküli élet ugyanaz, mint a szex nő nélkül”

– írta még márciusban egy Facebook-bejegyzésében. Itt – mint mondta – arra utalt, hogy azoknak nehéz csak igazán, akik éjt nappallá téve dolgoznak, hogy eltartsák családjukat, mégsem lehetnek biztosak abban, hogy ez elég lesz a hónap végéig. Rajtuk van most a legnagyobb teher:

„Mi, labdarúgók szerencsésebb helyzetben vagyunk”.

De Tonci Kukoc a csakfoci.hu-nak arról is beszélt, hogy mi a különbség a magyar és a horvát játékos között. Véleménye az, hogy Magyarországon a fiataloknak még többet kellene beletenniük a munkába:

„Manapság az egyik legfontosabb az a játékosoknak, hogy menő cuccaik legyenek, jól keresnek, én viszont megkérdezem, hogy például mennyit költenek táplálkozási tanácsadásra vagy éppen személyi edzőre? Ha sikeres akarsz lenni, sokat kell érte tenned, ez is szükséges ahhoz, hogy a futball utáni életed is megalapozd”.

Egyúttal hozzátette, hogy a körülményeket tekintve össze sem lehet hasonlítani a magyar és a horvát bajnokságot.

Természetesen nem lehetett elmenni Tonci Kukoc személyisége mellett sem: 

„Nekem és a kortársaimnak nehéz gyerekkorunk volt, hiszen háború dúlt a Balkánon, nem lehet elmondani azt, amit láttunk és átéltünk, viszont ez erősebbé tett minket, ezért is szeretek délszláv csapattársakkal együtt futballozni. Az életben semmit sem kaptam ingyen, mindenért keményen megdolgoztam. A szüleim rengeteget dolgoztak, hogy a testvérem és én enni tudjunk, hogy ellássanak minket. Az édesanyám például takarított azért, hogy futballcipőm lehessen. Ennyit arról, hogy ha bárki azt gondolja, én könnyen kaptam a dolgokat az élettől. Ezért is tartom fontosnak decemberben két ünnep között pályára lépjek a spliti jótékonysági tornán. Ez egy remek kezdeményezés, örülök, hogy ennyire sok jó játékos jön ilyenkor össze. Természetesen mindenki azért lép pályára, hogy nyerjen a tornán, viszont ennél is fontosabb, hogy segítsünk a rászorulókon, és nekünk is mindig öröm újra látni egymást”.