A foci legrosszabb vb-döntőjén egy magyar volt a legjobb

Kinek, melyik a legemlékezetesebb pillanata a foci 1994-es vb-döntőjéről, a brazil–olaszról? A 90 percről nehéz ilyent találni, de a 120 percről is. Gól nem volt, esély is alig volt rá, bár

Pagliuca egyszer alaposan mellényúlt

a labdának és csókolgathatta után hálából a kapufát... Egy helyzet, ami nem is volt helyzet (0:40-nél): 

Az összeállítást elnézve igazság szerint azért lehet találni három jelenetet, amelyből könnyen gól születhetett volna. De egy két órán át tartó meccsen ez azért egy kicsit kevésnek tűnik. A vb-döntőbe valahogy magukat elszerencsétlenkedő olaszok végül nagyon-nagyon közel kerültek a vb megnyeréséig,

a 11-esek választották el őket a diadaltól. 

Mint látszik, előszeretettel célozgatták a jobb felsőt, de ezen a napon ez nekik nagyon nem ment: Roberto Baggio kísérlete pedig végleg eldöntötte a sorsukat. Nem tudták, hogy a 11-eseket úgy kell rúgni, mint

Dunga, aki bemutatta, hogy milyen a védhetetlen. 

Puhl Sándor számára nem ez volt élete legnehezebb meccse, de bizonyosan a legfontosabb. A mezőny legjobbja lett. A végén pedig Dungáéknak

jobban sikerült a trófa magasba emelése, mint az elmúlt hétvégén Neymar tornáján a szlovák hölgyeknek:

[[ciki]] 

Brazília futballcsapata a győzelem pillanataiban Sennára emlékezett, aki az év tavaszán hunyt el Forma-1-es futamon.