Fenekestül felforgatna mindent az UEFA, összeomlana a magyar NB I is

Huszonnégy évvel ezelőtt, egész pontosan 1995. december 15-én az Európai Bizottság döntése Jean-Marc Bosman ügyében fenekestül felforgatta a labdarúgást. A Bossman-szabály ugyanis lehetővé tette a labdarúgók szabad áramlását. Piaci liberalizációhoz vezetett, hiszen a profi sportolót ugyanolyan munkavállalónak minősítette, mint bárki mást. Az ítélet következményeként a világ legkeresettebb, legértékesebb, legjobb labdarúgói azon kluboknál kötöttek ki, amelyek a legtöbbet ajánlották számukra.

Értelemszerű, hogy az tud magas fizetést ajánlani, akinek sok pénze van. A labdarúgók fizetése, átigazolási díjai a döntés óta is folyamatosan emelkednek, egyúttal nő a különbség az élcsapatok javára. A televízió megjelenése, a közvetítése díjakért folytatott harc pedig még tovább növelte az amúgy is meglévő különbséget. A labdarúgás tehát kőkemény üzletté alakult. Egy világgá, ahol az érdekek – legalábbis nagyon így tűnik – egyre inkább az úgynevezett Szuperliga megjelenése felé vezetnek. 

A világ legnevesebb klubjainak ugyanis az az érdeke, hogy minél nagyobb bevételre tegyenek szert, minél inkább növeljék globális ismertségüket. Ezt pedig nem segíti például, ha a Real Madrid–Girona mérkőzést rendeznek, az már sokkal inkább, ha több Liverpool–Barcelona találkozót közvetít a televízió. A Szuperligával kapcsolatban már korábban is többször, több helyen jelentek meg hírek, kiszivárgott információkra alapozva.

„Gazdaságilag a szuperliga létrehozása egy logikus lépés lenne. A kérdés az, hogy az európai labdarúgást a gazdasági racionalitás vagy inkább a politika mozgatja-e inkább”

– fogalmazott előző év végén Dénes Ferenc sportközgazdász a zoom.hunak.

A legfrissebb információk, amelyet a New York Times hozott le (az UEFA-tól kiszivárogtatott dokumentumokra hivatkozva) arról szólnak, hogy minden eddig híreszteléssel szemben egy nagyon zárt rendszer jönne. A Bajnokok Ligája rendszere jelentősen átakulna azzal, hogy a 32 helyből csak négy jutna az Európa ötvenöt bajnokságában játszóknak. A többit automatikusan kiosztanák a topbajnokságok szereplőinek, tehát az átjárhatóság, a rendszerbe bekerülés igen nehéz lenne. Ez továbbá azt is jelenti, hogy a Bajnokok Ligája elvesztené eddigi jellegét és egy sokkal zártabb rendszerré alakulna.

A változtatásokon már több mint egy éve dolgoznak, s arra jutottak, hogy a kiszorulóknak egy 32 csapatos második számú, illetve egy 64 csapatos harmadik számű sorozatot hoznának létre. Amennyiben hivatalosan is bevezetnék a leírtakat, akkor, ahogy egyébként azt a New York Times is megjegyzi még nagyobb szakadékot hoznának létre a tizenkét leggazdagabb európai topcsapat, s annak közvetlen, felzárkózni vágyó mezőnye között.

Főleg olasz és spanyol klubok támogatják a lépés megtételét a kiszámíthatóbb anyagi környezet miatt. A spanyol liga elnöke, Javier Tabas jelezte, nem egy javaslatot tártak eléjük, sokkal inkább egy kész tervezetet.

Majd hozzáfűzte, hogy ezzel automatikusan tönkretennék a nemzeti bajnokságokat is:

hiszen a gigászok nem lennének érdekeltek a versenysorozatban, így pedig senkit sem fog érdelni, hogy milyen mérkőzések zajlanak országa bajnokságában.