A Rudasban készült, de tengervízben nyert olimpiát Hajós Alfréd

Hajós Alfréd karrierje a klasszikus reneszánsz ember életműve, akár sportolói pályájáról, akár civil életének történéseiről olvas az ember, mindig akad benne valami újdonság.

A szegény zsidó családba született Hajóst 1878-ban Guttmann Arnold néven anyakönyvezték, s 17 évesen azért választott új nevet, hogy diákként indulhasson nyilvános sportversenyeken. A kiváló sporttörténész, Szegedi Péter róla írt cikkéből kiderül, hogy már 15 évesen tagja volt a Magyar Úszó Egyletnek. Előbb a klub által szervezett első versenyt, majd az 1895-ös Európa-bajnokságot nyerte meg 100 méteren. Az úszás mellett futott, tornázott és futballozott.

Az 1894-ben megalakult Nemzetközi Olimpiai Bizottság az ókori játékok ezeréves évfordulójára, 1896-ra tűzte ki az első újkori olimpia időpontját. Hajós lázasan készült, nem épp ideális versenykörülmények közepette. Először is az úszóviadalt a tengerben, sós vízben, nem fedett medencében rendezték. Másrészt az ifjú sportolónak még csak nagyméretű uszoda sem dukált a felkészüléshez. Ezért a Rudas fürdő aprócska medencéjében tempózott. Olimpiai költségeit a BTC nevű klub állta.

Hajós a négy úszószám közül 100 és 1200 méteren indult. Ekkor még nem beszélhetünk gyors, mell, hát és pillangóúszásról. A sportolók úgy úsztak, ahogy tudtak, a saját stílusukban. Sós Csaba, az úszó válogatott jelenlegi kapitánya a 24.hu-nak a következőképp magyarázta el, hogy mi a „magyar stílus”, melyet Hajós a dunai hajósoktól lesett el, s amellyel olimpiát nyert.

„Egyfajta oldalúszásról beszélünk: a test oldalra fordulva, a fej végig kint van a vízből. Az egyik kar csak a víz alatt mozog combig kihúzott erőteljes csapásokkal, a másik a víz alatt húzott és a felszínen lendült előre. Többé-kevésbé malomkörzés-szerű mozdulatok.”

Ehhez jön a magyaros lábmozgás, mellyel a mieink kezdtek el úszni: a V alakú tempó helyett ollózó mozdulattal haladtak előre, mely stabilizálta a mozdulatsort, s felgyorsította azt.

Hajós Alfréd tehát ezzel az úszóstílussal utasított maga mögé 19 indulót a pireuszi Zea-öböl 11 fokos vízében, s nyerte Magyarország első olimpiai bajnoki címét 1896. április 11-én.

A pireuszi Zea öböl (Fotó: general.digitalassetmanagement.site)

Nem sokat pihent, testét vastagon bekente faggyúval, s egy órára rá már a 1200 méteres távon tempózott. Sokáig utolsóként haladt, majd robbantott, az 500 méteres távon győztes osztrák Neumannt lehajrázva megszerezte második aranyát is. Illetve ezüstjét, akkor a győztesek még ezüstérmeket kaptak.

Az úszással az olimpiai után hamar felhagyott az építésznek tanuló Hajós, s a BTC színeiben kezdett el futballozni. A magyar futballtörténet első nemzetközi meccsén (BTC-Cricketter 2-0) ő is játszott. Kétszeres bajnok lett a BTC-vel, majd ott volt a pályán Magyarország és a kontinens első válogatott mérkőzésén az osztrákok ellen.

Fent Hajós balról a negyedik, jobbra lent a kép közepén áll (Fotó: tempofradi.hu)

Később a magyar válogatott szövetségi kapitánya, a magyar szövetség elnöke, játékvezető, majd sportújságíró lett.

Építészeti tanulmányai végeztével Alpár Ignác és Lechner Ödön mellett dolgozott. Nevéhez fűzödik sok egyéb épület között a margitszigeti sportuszoda (ma Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda), a Megyeri úti UTE Stadion és a debreceni Aranybika szálló is. 1924-ben az „ideális stadion” tervével – Lauber Dezsővel karöltve – ezüstérmes lett a szellemi olimpián. 1955-ben hunyt el.