Kevés magyar futballedző tevékenykedik a nemzetközi labdarúgásban. Kevés magyar futballedző nőtt túl saját közegén. Ebbe a kategóriában azonban mindenképp beletartozik Lőw Zsolt, aki a párizsi szuperklubnál a Paris Saint-Germainnél másodedzőként dolgozik. A szakemberrel most, a Crvena zvezda–PSG találkozó előtt ült le az
Index-szel beszélgetni.
Sokáig tartott, alapos döntést igyekeztem hozni. Megpróbáltam mindent mérlegelni, mit nyerhetek, mit veszíthetek. Kívülről látszódhat úgy, persze, hogy egy PSG méretű, múltú, patinájú klubnak nem lehet nemet mondani, hiszen vissza nem térő lehetőség az életben, de ez nem ilyen egyszerű. Hogy kivásároltak, és hogy edzőként lényegesen többet fizettek értem, mint játékosként, hízelgő és megtisztelő. Nem azért vásároltak ki az előző klubomtól, hogy mellékszereplő legyek, hogy oldalogjak a kerítés mellett, hanem mert hisznek a komoly munkámban, miáltal sikeresebbek lehetünk. Teljesíteni kell
– mondta Lőw annak kapcsán, hogy a francia csapat nyáron egymillió euróért vásárolta ki őt a lipcsei szerződéséből.
Azt is elárulta, másodedzőként pontosan mi a feladata. Az ő reszortja az edzéstervezés, a terheléstervezés, az edzésvezetés, az átigazolások megtervezése, a csapattaktika kidolgozása, a rögzített helyzetek elemzése, illetve a saját és ellenfél csapatának elemzése. Mint mesélte, a pontrúgások – szöglet, szabadrúgás, bedobás is – elleni védekezés az ő reszortja. Így mindhárom BL-ellenfelet ő elemezte, s általában egy találkozóra készülve 120-130 jelenetet néz át, mire következtetést von le. Lőw kiemelte, hogy a játékosok egy-egy meccsre készülve könnyen fogyasztható, személyre szabott anyagot kapnak, ahogy arról is beszélt, nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a játékosok agya ne legyen fásult.
Persze, szóba került, hogy milyen érzés világsztárokkal együtt dolgozni. Kifejtette, hogy el kellett nyerni a bizalmukat, ugyanis a PSG-nél már minden futballistának megvolt a maga felfogása a futballról, saját szerepköréről, a világban elfoglalt helyzetéről.
Angolul beszéltem vele, azóta is ez a közös nyelv. Három nappal később nekem is elő kellett adnom egy dalt, ami szokás az újonnan érkezőknél, fent van a neten, ahogy Buffon énekel. Nekem is kellett, és a játékosoknak vannak apró szenzoraik, amiket ilyenkor használnak. Ki mennyire jön zavarba, mennyire vagyunk tökösek. Mondtam pár szót magamról, hol voltam eddig, de nem úsztam meg, bár nincs jó hangom, nem jó a ritmusérzékem sem, de kiálltam, egy Justin Timberlake-dalt választottam, és Neymar meg a brazilok beálltak mögém vonatozni. Úgy látszik, akkor elnyertem a rokonszenvüket, azóta pedig folyamatosan mélyül ez a kapcsolat
– mondta Neymarral kapcsolatban Lőw.
Ami pedig a csapatot illeti, úgy véli, hogy rengeteg változást értek el, mind a pályán, mind azon kívül, de szerinte lehetne még gyorsabb a tempó.
Szakmai elismertéség jelzi, hogy Dárdai Pál a legjobb másodedzőnek nevezte, továbbá Csányi Sándor személyesen hallgatta meg a magyar futballal kapcsolatban.
Dárdai Pali, Szabics Imi és én túlnőttünk a magyar futballon, ettől még, ha vevők rá otthon, szívesen elmondjuk, mit tapasztalunk a világban, és hogyan lehetne előrelépni
– tette hozzá.
(Promotions)