Egy ferencvárosi szurkoló levele az FTC volt edzőjének, Thomas Dollnak
Borítókép: fotoapalyaszelerol.com/ulloi129.hu
Promotions
Sport & Szabadidő
Promotions
hirdetés
A búcsúzás okán levelet kaptunk egy ferencvárosi szurkolótól, aki így emlékszik vissza az elmúlt négy és fél évre.
„Kedves Thomas!
Ezt a levelet már két éve meg kellett volna írnom, de mivel 2018. augusztus 21-ig te voltál a Ferencváros edzője, azért nem vetettem papírra gondolataimat, mert a Fradi szent és sérthetetlen.
Amióta végre valahára rendeződtek a csapat körüli gondok, azóta annyit várok el, hogy ne magyar szakember dirigáljon a kispadon. Aztán 2013 decemberében téged neveztek ki vezetőedzőnek, és végre olyan ember került szeretett csapatom kispadjára, akinek volt neve a szakmában. Eredményeid inkább játékoskorodból eredeztethetőek (a Dortmund edzőjeként jó voltál, na), de mégis, ha a futball világában azt mondják, hogy »Thomas Doll«, akkor a mezei fociszurkoló is tudja, hogy kiről beszélünk.
2014 tavaszának úgy álltam neki, hogy ez amúgy is egy ismerkedős szakasz, de meg kell hagyni, hogy igazán jó eredményeket szállítottál. Az Újpest felett aratott diadal – a helyszínen átélve – mindannyiunk számára emlékezetes! Persze kellett hozzá szerencse, de minden edzőt az eredmények minősítenek.
Nyáron nagytakarítást rendeztél, de mi itt a magyar fociban nevelkedett szurkolók pontosan tudjuk, hogyha jön egy edző, akkor az hozza a saját játékosait – ezt meg lehet szokni! A Rijeka elleni kudarcot is. Nekem nem az eredménnyel volt bajom (illetve dehogynem! Azzal is!), hanem hogy képtelenek voltunk helyzetet kialakítani, és még az idegenbeli tizit is egy új szerzeményed hozta össze, már szinte a nevére sem emlékszem…
A 2015-ös idényre nem kell sok szót vesztegetni, mert arra emlékszem, hogy abban a szezonban a Videoton kiemelkedett a bajnokságból, nekünk meg sok döntetlenünk volt, de megnyerted a Magyar Kupát, ez pedig az elmúlt évek sikertelensége után valódi felüdülést jelentett számomra.
A nyári, nemzetközi kupameccsek megint nem igazán sikerültek, már július vége előtt kipottyantunk: egy bosnyák »sztárcsapat« (FK Željezničar Sarajevo) vert ki minket, úgy hogy 180 perc alatt nem sikerült gólt rúgnunk…
…azonban olyan őszt produkált a Fradi, amire már sokan felkapták a fejüket az országban, és decemberben kimondhattuk, hogy bajnokok vagyunk. Aztán tavasszal idegtépő, nézhetetlen meccseink voltak, de sok-sok év után 21 pontos előnnyel BAJNOKOK LETTÜNK! És még a kupát is bezsebeltünk. És akkor megint jött a nyári „hadjárat”. Azt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a vezetőség itt elkövette azt a hibát, hogy még a nemzetközi meccsek előtt három évvel meghosszabbította szerződésedet.
…és akkor »A« kupameccs: jött az albán második (mert az elsőt az UEFA nem engedte indulni), mi meg oltárian nagyot égtünk (büntetőkkel kiestünk, mint te is emlékszel...) – rajtunk röhögött Magyarország! …és még meg is aláztak minket az albánok…Elég, ha csak a kapusuk által »Panenkásan« elvégzett tizenegyesre gondolunk...
Be kell, hogy valljam: én ettől az időponttól követeltem lemondásodat, kirúgásodat! Persze, most sokan azt mondják, hogy egy szurkolónak az a dolga, hogy menjen ki kedvenc csapata meccsére, és szurkoljon. Ez lehet, hogy így van – bár a „magyarfutball”-szurkolóknak erről más a véleményük –, de hogy kedvenc csapatom meccsei nézhetetlenek voltak, az is biztos!
Az ember hall pletykákat, hogy azt igazoltak le, akiket te szerettél volna, de jöhetett ide német, magyar, akármilyen nációjú: kevés kivételtől eltekintve nem ütötte meg a mércét – ez még hagyján, ehhez hozzászoktunk! De az bicskanyitogató volt, hogy normális taktikánk sem volt.
… és ehhez hozzájött, hogy a haverodat meg az utánpótlás élére nevezték ki. A vezetőség második hibája, amit árnyal, hogy egy futballnagyhatalom (Németország) szakemberét bízták meg ezzel a feladattal. Erre 2018 júniusára eljutottunk oda, hogy fiataljainknak osztályozót kellett vívni az Újpesttel a bennmaradásért – szerencsére sikerült!
Azonban a szurkoló olyan, hogy amíg él, remél!
2018 nyarára sikerült is olyan játékosokat igazolni, akikre még én is azt mondom, hogy igen, ez erősítés. Pechünkre egy neves izraeli csapatot kaptunk, akiktől nem szégyen kikapni. De nem mindegy, hogyan! Az ember az őrület szélére került, amikor Izraelben kiesésre álltunk, volt még 45 percünk hátra, és mi képesek voltunk egyetlen egy (!) lövés nélkül lehozni a második félidőt.
A kiesés után azon elmélkedtem, hogy mi a jobb a Ferencváros-szurkolók szempontjából: 2019-ben (a klub akkor lesz 120 éves) bajnoki cím, és utána búcsúzzunk el egymástól, vagy korábban? Persze, egy esetleges bajnoki cím után: hogyan rúgod ki az edzőt?
A Videotont (ja, most már MOL Vidi FC) nem szeretem, de a szezonbeli teljesítményükről annyit: rámutattak, hogyan kell egy magyar csapatnak a nemzetközi kupában menetelni. Ekkor döbbentem rá csak igazán: jobb nekünk, hogyha te most hagysz itt minket!
És sirattam a Hamburg (örök szerelmed) vezetőit, hogy bár sokszor pletykálták azt, hogy leigazolnak, de sohasem tették meg, és az jutott eszembe, hogy így a »végtelenségig« a nyakunkon maradsz…
Ennek ellenére köszönöm Neked a kupagyőzelmeket, a bajnoki címet, mert mégiscsak 190 tétmérkőzésen és 1707 napon át irányítottad szeretett csapatomat, amelyeken 113 győzelem, 44 döntetlen és 33 vereség volt a mérleged – csűrhetjük-csavarhatjuk, de mégis beírtad magad a Fradi-történelembe.
...azt mondják, hogy az idő mindent megszépít, hát a te esetedben ezt a két évet nem tudom, hogy mi fogja széppé varázsolni...