Az Iron Lady két árnyalata – Isten hozott közöttünk újra, Hosszú Katinka!

Hosszú Katinka megnyerte a glasgowi Európa-bajnokságon a 200 méteres vegyes úszás döntőjét, sorozatban ötödször győzött 2010 óta ebben a számban. Akik csak a szalagcímekre pillantanak, legfeljebb csendben nyugtázzák, az Iron Lady hozott nekünk még egy aranyat az előző kétszázhuszonhárom mellé, ez a dolga, ezt várjuk tőle, hisz képes rá.

Ám amit most véghezvitt, az úszósport olyan állócsillagává teszi őt, akire száz év múlva is emlékezni fognak. Nem csupán olimpiai, világbajnoki, Európa-bajnoki címe van, de 2010 és 2018 között egyetlen úszó sem tudta megverni a kontinensviadalokon 200 vegyesen. Ilyet még senki nem csinált, se nő, se kardszárnyú delfin. Csak Cseh László a férfimezőnyben 200 vegyesen (2006-2014) és 400 vegyesen (2004-2012).


Ilyen egyedi teljesítményhez szédületes állóképesség, riasztó mennyiségű edzésmunka kell, no meg úszásra született alkat. Ebben a sportágban elhivatottság, kitartás, monotóniatűrés nélkül semmire sem viheti a halandó, ehhez viszont kiegyensúlyozottság, belső béke szükséges. Pontosan ez az, amiből Katinkának alig jutott az elmúlt bő fél évben.

Tavaly év végén romlott meg a viszonya Shane Tusuppal, aki férje, és egyben edzője is volt. Az elmúlt években karácsony szent napján is bokszedzésről posztolt képet az úszónő Facebookon, most gyakorlatilag még a tavasza is ráment arra, hogy megpróbálja rendezni az otthoni dolgait. Itt most ne csupán több órás, sírós-ordibálós beszélgetésekre gondoljunk. Hanem az Iron Lady márka körüli komunikációs, marketing feladatokra, az Iron Aquaticsban sportoló gyerekek százainak edzésére, a médiamegkeresések, a kötelező reklámszerződések kezelésére, teljesítésére. Napi szinten több csapat is dolgozik a fenti feladatsorok megoldásán, Katinkának az ő kérdéseikre is meg kellett felelnie, s természetesen a legfontosabb üzleti döntéseket is neki kellett meghoznia, ami rendkívül megterhelő, több főállást jelent egyszerre.

Mindezeken felül ott volt még az úszás, mely az alapját jelenti az egész Iron-birodalomnak: ha Katinka mostantól az 5-8. helyen végez minden Eb-n, vb-n rövidpályán és nagymedencében, a sapkákat, köpenyeket, dresszeket akkor is eladják a boltjában, de az ázsióval együtt a kereslet is szép lassan csökenni kezd. Így az úszónak a medencében továbbra is csúcsra kellett, kell járatnia magát. Mindezt úgy, hogy a magánélete teljesen szétcsúszott, hónapokig nem volt edzője, s naponta százszor kellett feltennie magának a kérdést: mi a fenéért csináljam tovább ezt az egészet?

Kemény Dénes egyszer elárulta: a harmadik olimpiai bajnoki cím megszerzése után a legnagyobb kihívás talán az volt számára, hogyan tartsa tűzben világklasszisait, akikkel mindent (Eb, vb, olimpia) megnyert már. Katinkának sem biztos, hogy sikerült volna önmaga ösztönzése, ha nem következik be a szakítás Shane-nel. Ellentmondásosan hangzik, tudom, de itt van a kutya elásva.

Amióta Shane Tusup elkezdte edzeni Hosszút, s jöttek az első nagy eredmények, mindketten rájöttek, hogy az a siker útja. Az a fajta brutális felkészülés, Katinka testének folyamatos, és kíméletlen kizsákmányolása, a világkupa-futamok edzésként való felhasználása. A hajnalba nyúló, csúcsra pörgetett edzések a riói olimpia előtt, hogy a teste már hetekkel korábban átálljon a brazil időzónára, a fordulók, a kidelfinezés századmásodpercre pontos tartása, edzés éjjel, edzés nappal, konditeremben, hűtőkamrában, Amerikában, Magyarországon, a Hold túloldalán. S még egy létfontosságú dolog: az érzelmek kiölése a napi rutinból. Azok ugyanis csak gyengítenek. Fasiszta duma, de amíg hozza a sportoló az eredményeket, bocsánatos bűn.

Katinka egykori edzőtársai, úszótársai, akik korábban belsőséges viszonyt ápoltak vele, elmondásuk szerint messze kerültek tőle, mióta elindult a szekér Shane-nel. Minden egyes világversenyen megfogalmazódott a kérdés, hogy az amúgy rendkívül kedves úszónő miért nem köszön a szövetségi kapitánynak, miért tartja a távolságot ellenféltől, egykori baráttól, médiától, szinte mindenkitől, aki kíváncsi rá. Az egyetlen nyilvános fórum, ahol információt lehetett kapni róla, a közösségi tér volt, de ne legyünk álságosak, az is az üzlet része. Eközben az Iron Lady tört előre, hisz neki nincsenek érzelmei, eredményei viszont világraszólóak. Amíg utóbbiak megvannak, mi szükség az előbbiekre?

Hosszú Katinka úgy utazott a glasgowi Eb-re, hogy benne volt a pakliban a leégés. Időeredményei másodpercekkel maradtak el a legjobbjától háton, vegyesen is, s a korábban megszokott szalagmunka helyett ezúttal csak néhány számra nevezett. Ő sem tudta pontosan, hogy mire lesz elég a zaklatott felkészülés. 100 háton, amelyen Rióban olimpiát nyert, egy negyedik helyre – nagy hajrával.

Aztán jött a 200 vegyes, ahol majdnem belefulladt a vízbe, de megnyerte a futamot.


Ideje 2:10.17, amely majdnem három másodperccel marad el riói idejétől (2:06.58), szinte ugyanennyivel a tavalyi, vb-aranyat érő úszásától (2:07.00). Hogy mégis hogyan tudott most is elsőként a célba csapni?

„Ma teljesen másképp álltam oda versenyezni, mint az elmúlt öt évben bármikor. (...) Az elmúlt években úgy éreztem, hogy az érzelmek csak gyengítenek, és befolyásolják a teljesítményemet. Viszont ma délután az érzelmeimmel nyertem. Robotként biztosan nem tudtam volna, mert a testem nem állt készen egy ilyen döntőre.” (forrás: nso.hu)

Még véletlenül sem azt szeretnénk mondani, hogy Katinka Rióban vagy a tavalyi budapesti vb-n ezüst helyet aranyat nyer 200 háton, ha az érzelmeit is mozgósítja a fémváz alatt. Pusztán arra szeretnénk rávilágítani, amire ő maga is utal. Akadnak ugyanis olyan helyzetek az életben, melyeket hideg számítással, robotként érzemi többlet nélkül nem lehet teljesíteni. Az úszónő így írt történelmet most 200 vegyesen.

Az Iron Ladyt bent hagyta a call roomban (innen vonulnak a medencetérbe a versenyzők), s Hosszú Katinka rajtolt a rajtkőről. Fordított esetben saját bevallása szerint sem lett volna esélye a győzelemre. (Természetesen az is kellett hozzá, hogy a 200 vegyes idei világranglistáján található első hat helyezettből öt ne legyen ott Glasgowban – ők Európán kívüliek.)

Innentől kezdve viszont egy mégoly érdekes helyzet áll elő. Ha új edzőjével, Petrov Árpáddal csak megközelítik azt a szintet, amit Tusuppal rutinból hoztak, s emellett Hosszú Katinka a call roomban, az interjúzónában, s barátai körében, s persze önmaga számára is Hosszú Katinka marad, akkor amit a réven nyert, a vámon sem fogja elveszíteni. A robot leveti a fém vázat, s erejét megtartva, érzelmei segítségül hívásával lendül neki a következő két évnek.

Mondják meg őszintén: ha véletlenül Tokióban csak a harmadik helyen csap célba 200 vegyesen, önök visszasírják majd az Iron Ladyt? Én nem fogom.

Isten hozott közöttünk újra, Hosszú Katinka!

(Gabay Balázs)