Újra elődöntő várt az Európa-bajnokságon a magyar női vízilabda-válogatottra 2016 után. Az olaszokat akkor 10-5-re ütöttük ki, ezúttal óriási meccsen a negyeddöntőben búcsúztattuk őket. Az ellenfél most Hollandia volt, mely díszlépésben jutott el a legjobb négyig, meg sem izzadt eddig, a legjobb négy közé például úgy jutott be, hogy 22-2-re végezte ki a németeket.
A Világligában kétszer, az Eb előtti rotterdami felkészülési tornán egyszer vertek meg bennünket a hollandok. Utoljára a 2016-os Eb-n győztük le őket, de akkor a legfontosabb meccsen, a döntőben (9-7).
Illés Anna távoli löketére Van der Sloot válaszolt, aki korábban a magyar bajnokságban pólózott. A holland keretből jelenleg is ketten vízilabdáznak a magyar pontvadászatban (Laura Aarts, Vivian Sevenich). Koolhaas előnyből pattintott a rövidbe, ezzel már náluk volt az előny (2-1). Fizikailag roppant kimerítő lehetett a vízben a hölgyeknek, még egy-egy jó passzért is meg kellett küzdeni, de legalább a víz alatti csalafintaságokra, színészkedésre nem kellett készülni, mint az olaszok ellen.
Aarts óriási bravúrral védte Parkes Rebecca csavarását, de addigra Stomphorst góljával már kettővel vezettek a németalföldiek. Mi nem sáfárkodtunk olyan jól az előnyökkel, ezért Tóth László egy újabb fór előtt magához hívta a lányokat, hogy megbeszélje velük a megfelelő taktikát. Bíró Attila két sárga lapja miatt nem ülhetett le a magyar kispadra dirigálni.
Aarts minden utasítást felülírt a kapuban, Illés szemből, senkitől sem zavartatva sem tudta átverni. Keszthelyinek végül sikerült túljárnia az eszén, ehhez a bal felsőt kellett úgy kipókhálóznia, hogy a löketet még egy polip sem tudta volna kiszedni (3-2).
Van der Sloot büntetőjét a felső lécre imádkozta Gangl. Egy újabb előnyt az utolsó másodpercben húzott a sarokba Sevenich, de az Új-Zélandról honosított Parkes Rebecca nagyszerű csavarral szépített centerből. Remek védekezés után mi is megkaptuk az embmerfórt, Illés Anna pedig nem kímélte a jobb felsőt, szétszaggatta a hálót (4-4). Rogge közeli pöccintésével zárult az első félidő (5-4).
Erre mondják, hogy szétszakad a pálya: egy rossz holland passz után mi úszhattunk volna meg, majd ők szereztek labdát, leúsztak minket, s rosszkéz oldalról betaláltak, sőt Megens középről zavartalanul lőtt újabb gólt. Háromgólos hátrányban (7-4) Tóth László időkéréssel próbálta rendezni a helyzetet. Hozzá kell tenni, hogy a kisebb szabálytalanságainkat nem tudtuk úgy „eladni” centerben, mint a hollandok, futószalagon kaptuk a kontrákat, míg odaát alig fújtak a németalföldi center ellen.
A Dunaújvárossal LEN-kupa győztes Laura Aarts kapus zseniálisan védett, jórészt neki köszönhető, hogy három negyed alatt mindössze öt gólig jutottunk. A maszkban játszó Gurisatti kapásoldali gólja jelentette a fényt az alagút végén a harmadik harmad zárásaként (7-5).
Szűcs Gabriellának a léc alá kellett bepréselnie egy lövést fórban, hogy Aarst ne tudja kikapni (7-6). Odaát Gangl tündökölt, a klasszis Van der Sloot lövését is hárította. Megens kipúpozta a jobb ficakot öt perccel a vége előtt. Leimeter Dóra szerezte a meccs első magyar gólját a jobb szélről, újra mínusz egyre zárkóztunk (8-7).
Két perccel a vége előtt megkaptuk a hetedik kontrát is, alig hittünk a szemünknek. Így hiába védekeztünk remekül emberhátrányban is, újra és újra csak bekkelni kellett. Másfél perccel a vége előtt megkaptuk az esélyt, de a holland védekezés stabil volt.
Óriási csatában maradtunk alul, mi is megérdemeltük volna a döntőbe jutást, ahogy a hollandok is megérdemelték. Emelt fővel készülhetünk a pénteki bronzmérkőzésre!
Sajnos, amikor közelebb kerülhettünk volna, pont, akkor hibáztunk bele a meccsbe. Az ellenfél utolérése utáni hajsza elvitte az erőnket, így valószínűleg a végjátékban nem maradt meg a higgadtság. Óriási energiákat emésztett fel ez a meccs. Annak örülök, hogy azok a hibák, amiket elkövettünk nem gyávaságból, vagy félelemből alakultak ki, hanem ezek egy ilyen hőfokú meccsben benne vannak. Büszkék lehetünk a lányokra! Hiszek benne, és tudom, hogy a lányok is ugyanúgy akarják, hogy meglegyen a bronz
– mondta az M4 Sportnak Tóth László, aki az eltiltott kapitány helyett irányította a válogatottat.
A mérkőzés után a sportcsatorna megszólaltatta Bíró Attilát is:
Szörnyű volt kívülről nézni a mérkőzést, nem kívánom senkinek. Azonban mivel nem síkban láttam a medencében történteket, így a hibákat is észrevettem, az első félidő volt a döntő. Sajnos volt egy-két gyengébb teljesítmény is, ami nem meglepő, hiszen egyrészről voltak olyanok, akiknek ez az első elődöntőjük világeseményen. Másrészről próbáltam levenni a játékosokról a terhet, de sajnos egy-ketten nem vitték át a lécet. Ennek ellenére remélem, hogy pénteken megszerezzük a bronzot.
(Gabay Balázs)