Legutóbb mi fricskáztuk meg az olaszokat, több lőtt góllal mi kerültünk a könnyebb ágra a hazai rendezésű vb-n, és játszhattunk a döntőig az oroszokkal, görögökkel. Ők meg azonnal mehettek a délszláv ágra, és végeztek végül a hatodik helyen. Ők azért előtte számtalanszor megtréfáltak minket: a 2012-es olimpián a negyeddöntőben, a kazanyi vb-n ugyanúgy a nyolc között. Most minden reményünk abban volt, hogy nem tréfálkoznak majd velünk a déliek, ugyanis a mindent vagy semmit játék lényege az volt, ki kerülhet a pihekönnyű alsó ágra, ahol se szerbek, se horvátok, csak holmi franciák, oroszok várhatnak ránk egészen az elődöntőig. Aki szerda este nyert, minden valószínűség szerint edzőmeccsek lejátszásával besétálhatott a legjobb négy közé.
Szédítően kezdtük a mérkőzést, csak nem az ellenfélnek lett hányingere, hanem nekünk. Molina, Bodegas, Renzuto, csak úgy potyogtak az olasz gólok, mi meg hiába próbáloztunk. Óriási verés nézett ki a csapatnak, az első negyedben 0-5 állt az eredményjelzőn. 1-6-nál felsejlett egy horvátok elleni tavalyi Volvo-kupa meccs. Ugyanígy kezdtünk, s 9-7 lett a vége – ide. A délszlávok őrjöngtek, mi ujjongtunk. De sajnos nem ez a forgatókönyv ismétlődött meg, hanem az idei Európa-kupa Szuperdöntőjében látott. Rijekában áprilisban 10-5-re győztek Alessandro Campagna legényei.
1-7 után Manhercz duplája és Erdélyi gólja csillantotta fel a reményt, de csak ideig-óráig. Del Lungo kapus a harmadik harmadban olyan volt mint egy ezer karú polip, Bedő Krisztián például háromszor is teljesen tiszta helyzetben vehette célba a kapuját, de az olasz nyert, védett. Miután Jansik előnyből a kapufát találta el, sejteni lehetett, hogy ennyi kihasználatlan helyzetet bosszú követ majd, s követte is, Gallo balkezes lökete formájában (4-8).
Nagy Viktor minden második olasz lövésből gólt kapott, mindezt úgy, hogy időnként hatalmas bravúrokat mutatott be. Előtte viszont a blokkok esetlegesek voltak, így pedig hiába a remek hárítások. Elöl ugyancsak híján voltunk a kreativitásnak: amikor Bátori egy percen belül előnyben, majd egy indításból három méterről, szemtől szemben az olasz kapussal is Del Lungót találta el, az olasz kispad is már csak ülve tapsolt.
A vége megint keservesen sima lett, Figlioli és di Fulvio is megúszásból talált be, sajnos megalázó gólokat lőttek nekünk, kipukkadtunk. Az olaszok láthatóan rettentő jól felkészültek a magyar támadásokból, Del Lungo például olyan sallangmentesen védte a magyar lövéseket, mintha velünk edzene hetente.
A magyar válogatottnak nem volt esélye még csak szorossá sem tenni a meccset (12-5), aminek köszönhetően ha pénteken megverjük a németeket, akkor jöhettek valószínűleg a nyolcaddöntőben a hollandok, majd a legjobb nyolc között a szerbek. Bitang nehéz lesz ez így, annyi szent.
Märcz Tamás szövetségi kapitány az M4-nek:
El kell gondolkozni, hogy pár órával a megbeszélés után miért csinálunk teljesen mást mint amiben megállapodtunk. Az első két előnynél nem azt csináltuk, amit megbeszéltünk. Amikor kicsit felzárkóztunk, nem tudtunk betalálni, egyénieskedtünk, s nem tudtuk utolérni őket. Megállapodtunk abban, hogy a kevés adódó helyzetet nagyon meg kell becsülni, de ezt nem sikerült véghezvinni. Ebben nagyon sokat kell javulni. Már kialakítani is nehéz a helyzeteket ezen a szinten, ezért kell jobban koncentrálni, hogy értékesítésük őket. De nincs vége az Eb-nek, profi játékosok vannak a csapatban, fel kell dolgozni ezt a pofont. A nehezebb ágra fogunk így kerülni sajnos.
(Gabay Balázs)