Visszamentünk az időben, ugyanis csak a Federer és Nadal rajongók örülhettek ebben az évben Grand Slam-trófeának. A két gigász igazságosan elosztotta egymás között a győzelmeket: Federer az Australian Opent és a Wimbledont, míg Nadal a Roland Garrost és a US Opent nyerte meg.
Federer az év utolsó GS tornáján is ott volt, de nem jött össze az elődöntő Nadal ellen, ugyanis del Potro búcsúztatta a svájcit. Az argentin azonban a világelsővel már nem bírt, így a spanyol került a döntőbe.
Andersonnak jóval könnyebb volt a sorsolása, de ettől még nem érdemtelenül került be a fináléba. Ettől még ugye egyáltalán nem ő volt a döntő favoritja, de az eredmény csalóka, a dél-afrikai szépen játszott, de Nadal formájával egyáltalán nem lehetett most mit kezdeni. A spanyol annyira beindult, hogy talán egy jó formában lévő Murray és Djokovic is kevés lett volna, hogy megállítsa. Az már csak a sors keze, hogy nem igazán volt kihívója ezen a tornán, mivel a top 10-ből szinte alig volt ott valaki, és a ”nagy” nevek is hamar elhullottak.
Anderson 1984 óta az első dél-afrikai GS-döntős volt, egyben 2008 óta a legalacsonyabban rangsorolt GS-finalista. A különbséget az is mutatta, hogy Anderson először léphetett pályára ilyen rangos fináléban, míg Nadal a 16. GS-trófeáját szerezte meg.
A női győztes Sloane Stephens után természetesen Rafael Nadal is megkapta a 3.7 millió dolláros – nagyjából 950 millió forintos – csekket, ami a sportág történetének legmagasabb pénzdíja.
Érdekesség még, hogy ez volt Toni Nadal utolsó Grand Slam-mérkőzése Rafa edzőjeként, ugyanis a szezon végén visszavonul. Szép zárás a nagybácsitól. (Torony)