Miért sok a 24 válogatott az Európa-bajnokságon?

Szögezzük le, hogy a módosításnak hála az 55 tagállamból közel a fele ki tud jutni Európa kontinenstornájára, ami azért önmagában is nem feltétlen reális. Különösen akkor, ha jól tudjuk, hogy San Marino, Liechtenstein, Luxemburg, Andorra, Málta vagy éppen Gibráltár és egyéb válogatottak esélye nagyjából a nullához közelít a kijutás kapcsán. Az egyenes kieséses szakasz még javában tart, azonban a csoportküzdelmekből jó néhány tanulság levonható. Kezdjük mindjárt azzal, hogy 2008-ban 2,375, majd négy évvel később 2,5 volt a mérkőzésenként gólszám a csoportküzdelmek végén, ez pedig most egészen 1,92-ig csökkent. Ennek is a 27,5%-a a 80. percet követően született. Ergo, amikor már valakinek tényleg igazán ki kellett bújni a bokorból, ha akart valamit. Lentebb jó pár Világ - és Európa bajnokság átlagai láthatóak.


A védekező futball híve vagyok, így alapvetően nincsen problémám a kevés gólt és kevés helyzetet hozó mérkőzésekkel, viszont ezen az Eb-n ez a fajta játék filozófiává érett. Amíg korábban 1-2 válogatott hozta ezt a stílust, ezt most 5-6 válogatott is előrántotta. Voltak olyanok, akik alapvetően ezt hozták az egész Eb-n, és voltak, akik csak bizonyos válogatottak ellen vették elő ezt a játékstílust. A labdabirtoklás lepasszolását az izlandi, az északír, az albán és a cseh válogatott művelte a legmagasabb fokon és nyilván sikeres passzok számában is ezek a csapatok jártak a dolgok alján.

 

A kevés labdabirtoklás persze nem jelent automatikusan rossz vagy nézhetetlen focit, de azért a kiemelten alacsony számok magukért beszélnek. A nézhetetlen meccseket pedig éppen azok hozták, amikor igazán nem akart az egyik fél semmit sem csinálni a védekezésen és esetleges kontrázásokon kívül. Az északíreknek és az izlandiaknak alapvetően mindegyik mérkőzése ilyen volt, de az angolok ellen is minden válogatott bekkelt, átadva a területet és nagyjából az egész pályát a háromoroszlánosoknak.

Nyugodtan rátérhetünk viszont azokra a válogatottakra, akik kizúgtak már a három csoportmérkőzést követően. Mondhatjuk, hogy semmilyen meglepetést nem láthatunk, hiszen a 4 pótselejtezőn kijutó válogatott közül 2 végzett utolsó helyen csoportjában, összesen mindössze 1 pontot szerezve. A svédek és az ukránok igazán nem mutattak fel semmit, ami indokolta volna helyüket Franciaországban. Az írek is pusztán azért léphettek tovább, mert mindegy alapon az olaszok már beáldozták az utolsó mérkőzésüket, gyakorlatilag a teljes csapatot lecserélve. Szóval igazán csak hazánk legjobbjaira lehetünk büszkék ebben a tekintetben. A többiek közül hazamentek még az oroszok, a románok és az albánok, utóbbiak alapból is ötfős selejtezősorozatból jutottak ki, ami szerintem egyértelműen igazságtalan, hiszen egy újabb tag akár 1-1 döntetlennel is keményen befolyásolni tudja a csoport végeredményét.

Ők mindannyian második helyen végeztek a csoportjukban. Továbbá kizúgott a legjobb csoportharmadikként érkező Törökország is. Kiesett két csoportelső is ugyan, de ebből egyik Ausztria, amely az Eb-n jól beárazott Svédország, Oroszország csoportot nyerte meg a selejtezők során. A másik pedig Csehország, akik egy őrült csoportot nyertek meg, most pedig egy őrült csoportban buktak nagyot, benne volt a pakliban. Lentebb a legjobb csoportharmadikok listáját látjuk.


A lebonyolítási rendszer hibái magukkal hozták a védekezés kőkemény megjelenését, hiszen 4 ponttal egyszerűen már nem lehetett kiesni, Észak-Írország és Portugália egyenesen három ponttal jutott tovább, ami valljuk be, igen nevetséges. Mint köztudott, a négy legjobb csoportharmadik kvalifikálni tudta magát a nyolcaddöntőkbe, ez pedig néhány szövetségi kapitánynak totális önigazolást jelenthetett a jövőre nézve és nem is igazán tartott semmi mást szeme előtt. Ennek aztán az lett a vége, hogy a továbbjutó csoportharmadikok mindössze 2 gólt szereztek négy mérkőzésen és csak Portugália jutott tovább közülük, az pedig kevésbé tartozik a meglepetések közé.

 

Ezt a rendszert alkalmazták az 1986-os, 1990-es és 1994-es Világbajnokságokon is és anomáliáit már sokan elemezték. Például, hogy alapvetően egymással kell, hogy játsszon kétszer két csoportmásodik, illetve az E és az F csoportgyőztese egyből másodikkal kell, hogy találkozzon. A házigazda franciák pedig az elődöntőig biztosan nem találkoznak csoportelsővel. Ha a rendszer az 1997-98-as, 1998-99-es Bajnokok Ligája formuláját követte volna, akkor a hat csoportgyőztes és a két legjobb második játszana negyeddöntőt, ezzel átugorva a nyolcaddöntőket. Ez természetesen támadásra sarkallná a bajban lévőket és keményen kirostálná a nem éppen odavaló „huszonhármakat”.

Továbbá azért valahol az is nevetséges, hogy négy döntetlennel be lehet jutni a negyeddöntőbe. Igen, tudom, hogy Portugália hosszabbítás után nyert egy mérkőzést, de a rendes játékidőt tekintve négy döntetlent mondhat a magáénak. Miközben ezeket a sorokat írom, Portugália újra döntetlenre végez...

A legjobb nyolcba is úgy gondolom, hogy az angolokat és a spanyolokat kivéve a papírforma került be. A magam részéről a lengyeleket és a walesieket is eredetileg csoportmásodikok párharcából győzve tippeltem a legjobb nyolcba, előbbiek ilyen úton is kerültek be. A legnagyobb meglepetés természetesen Izland a legjobb nyolc között, de ennek részletezésére most aligha kell kitérni.


Érdemes megemlíteni 2020-at, hiszen ekkor 13 különböző városban és stadionban rendezik meg majd az Európa bajnokságot és a kijutási is más rendszerben történik majd. Legalábbis 20 válogatott a szokásos rendszerben jut ki a tornára, ám a maradék négy az Európai Nemzetek Ligájában kell, hogy megküzdjön majd a maradék helyekért, amit most itt szintén nem részleteznék. Ebben a lebonyolításban még az lehet érdekes, hogy állítólagosan ígér hazai mérkőzést azoknak a válogatottaknak, amelyek országában lesz mérkőzés, természetesen ehhez persze ki is kell jutni a tornára. Az elődöntőket és a döntőt pedig a Wembley lelátói között rendezik meg.

 

Továbbá itt jön képbe 2024, hiszen a 2020-as torna csak egyedi ötlet eredetileg. A megemelt létszám miatt pedig csak nagyobb országok vagy összefogások lennének képesek megrendezni a tornát. Úgy gondolom ez is egy igen hathatós érv a 24 csapat ellen. 2024 kapcsán Németország és a „Nordic” szövetség van még versenyben. Utóbbiakat egyszerre képviseli Finnország, Norvégia, Svédország és Dánia. Na, de akkor, ha ők nyernek, mind a négy válogatottnak automatikus indulást adunk?

Vannak tehát kérdések a téma kapcsán. A magam részéről úgy gondolom, hogy a 16 fős, négycsoportos rendszer lebonyolítása egyszerűbb és átláthatóbb volt, tiszta helyzetet eredményezett, jóval őszintébb focit és 16 válogatott is reálisan reprezentálja Európa legjobb válogatottait. Továbbá tegyük hozzá őszintén, hogy jellemzően ott is volt 2-3 egylet, akik kijutása még ott is erősnek volt mondható. Meglátjuk, mit hoz a jövő, de egyelőre aligha várható létszámcsökkentés, az elkövetkezendő néhány világverseny tapasztalatát még megvárják az UEFA döntéshozói. (Sziki: Stanleykubrick says)