Szellemfaluban lakik a magyar remete, ezer forintból él naponta, elárulta a nyugodt élet titkát

Sokan gondolhattak már arra, hogy milyen lehetne magunk mögött hagyni a jelenlegi életmódunkat, aminek fenntartása rengeteg anyagi- és egyéb erőforrást igényel, esetenként pedig sok stresszel is jár.

A megvalósításig kevesen jutnak el, ám aki igen, annak kitartása kapaszkodót adhat másoknak is. A kérdést viszont magunknak kell feltenni: számunkra és a körülöttünk élők számára mi az igazán fontos? Mert hiába romantizáljuk ezt az életmódot, csak biztos elhatározással megvalósítható, és olyan lemondásokkal jár, ami egyfajta sokként érheti a korábban totális komfortban élőket.

„Valahogy belesüllyedtünk ebbe a végtelen kényelembe, és ezt feladni nagyon nehéz. Annak a kényelemnek viszont borzasztó nagy ára van. Úgy gondoltam, hogy otthagyom ezt az egész életmódot…”

- mondta Tóth Rudolf a Partizán kamerájának.

A 64 éves, korábban szobafestő céget üzemeltető férfi 14 évvel ezelőtt döntött úgy, hogy kivonul a társadalom perifériájára. Végül Nagyecséren, egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szellemfaluban találta meg a számításait, apránként felújított egy házat, ezzel ő lett az elnéptelenedett tanyaközpont egyetlen lakója.

„Mindenki elmegy dolgozni, este hazamegy, tévét néz, kap vacsorát, megissza a sörét, aztán alszik. Ez kevés. Ha itt él az ember, akkor folyamatosan van mit csinálni. Hogy életben maradj, itt minden napra van feladat. Erre van az ember, hogy tevékenykedjen, nem arra, hogy üljön és nézzen ki a fejéből”

– vélekedett.

„Reggel négykor ébredek. Nappal fekszek, nappal kelek. Reggeli után, 10-11 felé szundítok egyet. Sokkolni kell a szervezetünket, nem tunyulhatunk el”

– fogalmazott. Úgy véli, a társadalom mostani életmódja csak a betegségeket hozza magával. Tóth úr melegben a házban tevékenykedik, kemencét épít, kellemesebb időben odakinn kaszál és rendezi a területet, fákat ültet, méhészkedik – körülbelül kétszáz gyümölcsfája van. Fúrt kútjából van ivó- és fürdővize, utóbbit egy üstben melegíti, fürdőszobája kinn a természetben van.

„Olyannak kell ezt vállalni, aki kicsit sokrétű, aki képes önálló életre. A mostani, civilizált ember nagyon sok dróton lóg. Be kell menni a munkahelyre, le kell húzni azt a 8, 12 órát, egyszerűen embertelen”

– fejtette ki. Szerinte az ő életmódját kényszerből nem lehet csinálni. Teljesen ugyanakkor így sem tud leszakadni az anyagi világtól. Boltba bejár, telefonra, utazásra megy el a költsége, ami nagyjából napi ezer forintra jön ki.

„A megfelelési kényszer, hogy mit szól ez, mit szól az. Kit érdekel? Én is kaptam, hogy ideköltöztem és otthagytam a családomat”

– mondta, családja, öt gyermeke ugyanakkor meg szokta látogatni, felesége kapcsán pedig egyfajta lassú elválást említett, mondván „ez nem az ő közege”. Ettől függetlenül a szeretet megvan kettejük között.

„Én meghoztam ezt a döntést, ma is meghoznám”

– tette hozzá, kiemelve, hogy a fő cél egy önfenntartó gazdaság létrehozása, amit örökül hagyhat, és ami egyfajta „bárka” is lesz, menekülőutat nyújtva a következő generációnak.