Világkuriózum a magyar burgonya szó, és az, hogy miből jön, ilyen nincs máshol a világon

Nagyon sok olyan oldal van az interneten, amelyek egy-egy izgalmas szó kapcsán megnézik, hogy az egyes országokban, az egyes nyelveken mennyire különböznek ezek Európában. Sokszor nagyon érdekes eredmények jönnek ki, és esetleg azt is megfigyelhetjük, hogy egyes magyar szavak mennyire ősiek lehetnek, ilyen például a farkas szavunk, amelynek igazán különleges története van.

És hogy miért alakult ez így?

Nos, a válasz meglehetősen logikus.

Régen, a magyar őseink körében az állatok eredeti neveit tabuként kezelték, és nem volt megengedett azok nyílt kimondása. Ez azt jelentette, hogy az állatok szentnek számítottak, nevüket csak különleges helyzetekben használták, ami magyarázatot ad arra, hogy miért nem ismerjük például a farkas és a szarvas eredeti, ősi megnevezését a magyar nyelvben. Ezeket az állatokat már csak azokkal a nevekkel azonosítjuk (farkas, szarvas), amelyeket hétköznapi kontextusban alkalmaztak őseink, hogy elkerüljék a közvetlen nevük használatát, így ezek a megnevezések körülírásokon keresztül váltak ismertté és használattá a nyelvünkben az elmúlt évezredekben.

De mi a helyzet olyan szavakkal, mint például a burgonya?

Meglehetősen magyarnak hangzik a név, azt is gondolhatnánk, hogy teljesen egyedi szóképzésről van szó. Az igazság azonban az, hogy a burgonya magyar szó egy francia régió nevéből, nevezett Burgundia nevéből érkezett meg hozzánk, ebből alakult ki. Mint a NYEST is rávilágít arra egy korábbi cikkében, Burgundia, vagyis a tájegység olasz átírásából jött hozzánk. Ez a Borgogna, azaz a borgonya. Ez azonban nagyon egyedi magyar vonás, mivel sehol nem találunk máshol a világon ilyet, hogy a zöldség neve innen származna.

És azt sem tudjuk, hogy miért éppen e tájegység nevéből jön a magyarba a zöldség neve. Eredetileg tájszó volt, Baranya megyében használták, majd innen hódította meg az országot, és azóta is általában ezt használjuk a zöldség megnevezésére.