Sokkoló állapotok a honfitársaink körében is népszerű turistaparadicsomban, apokalipszis szerű hellyé vált Egyiptom

Olvasónk levelét változatás nélkül közöljük, véleménye nem tükrözi szerkesztőségünk álláspontját.

"Egyiptomi nyaralásom során menthetetlenül akörül forogtak a gondolataim, hogy az összeomlás határán lévő országban járok. Sok országban jártam már, de ezekkel a helyekkel ellentétben Kairóban nem voltak megfelelően betartatott közlekedési szabályok. Mindenütt dudálás, ami szétzúzza a füledet, kanyargó autók repedt ablakokkal, Mad Max szerű világ. Láttam egy nőt, aki szamarat és szekeret húzott egy autókkal körülvett, zsúfolt országúton. Sok autó lerobbant az utakon.

A piramisokat túlértékelték, és nagyon nehéz volt élvezni az élményt a körülöttük lévő őrület miatt. Ebbe beletartozott mindenféle árus vagy jármű üzemeltetője, aki rád kiabált vagy egymással harcolt. Továbbá szegélyezi őket egy lényegében gízai nyomortelep, szamárürülékkel és szemétkupacokkal mindenütt. Sok épület úgy néz ki, mintha omladozna, és úgy hallottam, szándékosan hagyják őket ilyen állapotban, mert a festésük technikailag azt jelenti, hogy befejezettek, és így adózásra alkalmasak. Tehát a lakosság látszólag beleegyezett, hogy nem festik le az épületeiket.

Kairó nagy része szétesőben van. Az óváros tényleg a koporsóba készül. A kis utcákon lefelé áramló emberek puszta létszáma őrületes. Néhány ponton szinte lehetetlen volt úgy mozogni, hogy ne kelljen a tömegen átfurakodni. Az étkezési lehetőségek sem voltak nagyszerűek. Néhány hely bűzlött a nyers hústól, vagy hihetetlenül egészségtelenül nézett ki. Láttam egy férfit, aki egy kávézóban ült, és úgy nézett ki, mintha kipufogógáz-szmog borította volna be.
Az ösztöneid mindenhol rád kiáltanak. A képek az interneten semmiben sem hasonlítanak a valóságban megtapasztaltakhoz. A legjobb hely a szállodád, távol a káosztól. Láttam belülről talán egy átlagos otthont, és jól szervezettnek és tisztának tűnt, de a külvilág a korlátlan őrület.
A turisztikai ipar is valószínűleg a legagresszívabb a világon. A benne dolgozók közül sokan aktívan átverik a turistákat, ami az üzleti kapcsolatok egyik fő szempontja. Ez az idegenvezetőktől kezdve a szállodákig szinte minden területen jelen van. Nem lehet megbízni az általuk megadott árakban, és a borravalót is eléggé hajmeresztően követelik. A kávézótulajdonosok félrevezetnek, a taxisok vagy a túrázók pedig úgynevezett múzeumokba visznek, amelyek valójában ajándékboltok, ahol a tulajdonosok leültetnek, hogy megpróbáljanak eladni neked valamit. Luxorban is borravalót követeltek a jegyárusok.

A turisztikai ipar  nagyon disztópikus is. Egyiptom keleti partja mentén az üdülőhelyek végtelen sora húzódik több mérföldön keresztül. Mindegyiket erősen őrzi a hadsereg és a rendőrség, mert egy turista elleni incidens hónapokra vagy akár több mint egy évre csődbe viszi az iparágat. A katonaságra szükség van itt, de a gépfegyverek és az útlezárások láttán mindenütt magas riadókészültségben van az ember, attól fél, hogy valami őrült beront az üdülőhelyre és randalírozik, vagy éppen az egyik őr lesz az. Természetesen ez nem történik meg, és a szörnyű események nagyon ritkák, de a gondolat megmarad. Végül, a Nap. Elképesztő ereje van, és napszemüveg nélkül mindenhol hunyorogni fogsz. Ezen földrajzilag nem lehet segíteni, de az összes forgalmi torlódással együtt kivételesen perzselővé teszi az országot. Remélem, hogy az ország rendbe tudja hozni magát. Vannak jó emberek, akikkel találkoztam, de ők nem a turizmusban dolgoztak."