Csak térképpel lehet megtalálni azt a bizarr titkos parkot, ahol megkövesedett gomba óriások állnak tömegével
Olvass tovább...
Kárpátalja történetében kutatva sok csodálatos legendára és történetre bukkanunk. Az egyik ilyen romantikus legenda kötődik Kárpátalja legnagyobb, és legnépszerűbb hegyi tavához, a Szinevér-tóhoz.
Ukrajna legmagasabban fekvő hegyi tava a Szinevéri Nemzeti park északi részén található. A tó két hatalmas hegyorom között helyezkedik el. Innen származik a tó népies elnevezése is: Tengerszem. Az erdő szempillák között a tó közepén lévő sziget olyan, mintha a tó szemlencséje lenne. Nem csoda, hogy tavat számos legenda övezi. Egy ősi monda szerint a tó mélyén egy csodaszép tündér lakik, aki varázserővel ruházta fel a tavat. Több ezer turista látogatja meg a kis tengerszemet azzal a célallal, hogy megfiatalodjanak, ugyanis az ősi legenda szerint, aki megmártózik a tó vizében kisimulnak a ráncai és szép lesz a bőre.
Olvass tovább...
A környéken lakók romantikus történetet szőttek a tavacska köré. Ezek közül egyet, a legismertebbet, a szerelmes Színy és Vér szomorú történetét a Szinvevéri legendaként ismerik, ami egy szívet melengető kis romantikus történet.
Így szól:
„Réges-régen az erdőkben szabad emberek éltek, akik vadászattal és pásztorkodással foglalkoztak… Ám ez nem tartott örökké. Jött egy úr, aki keservessé tette az itteni emberek életét. A legkisebb vétségért is szigorúan megbüntette azokat.
Nagy baj történt egyszer – az uraság birkáira farkasok támadtak, és egy Iván nevű pásztorfiúnak egyetlen állata sem maradt. Nekibúsult Iván. Úgy döntött, nem várja meg az uraság büntetését, ezért elbúcsúzott a kedvesétől, és messzi földre vándorolt, a kék tengeren túlra…
Ám nem találta helyét a pásztor a távoli országban, minden nap kiment a tengerpartra, messzi otthonára gondolva. Egyszer így sóhajtott fel: »Tenger, legalább egy szempillantást vess a Verhovinára, a szülőföldemre!«És abban apillanatban csoda történt: a földet hirtelen áttörte a tenger, és elmosta a gonosz uraságot a szolgáival együtt. A víz pedig mindörökre ott maradt, olyan kéken és tisztán ragyogva, akára »tenger szeme«.