Zsolt utazása: a madagaszkári gyerekek és a vásári parádé – galéria

Utazási tanácsadónk legutóbbi írásában bemutatta Madagaszkár második legnagyobb városát.

„Amióta itt vagyok, ez lesz az első olyan beszámoló, ami egy olyan nap után készült, amit végre élveztem.

A nap fénypontja egy hajókirándulás volt a Pangalanes-csatorna mentén, mely a keleti partvidék természetes lagúnáit és mesterséges víztározóit köti össze. A nap során apró halászfalvak mellett haladtunk el és láthattunk banánnal, ananásszal megrakott pirogue-okat (ez egy teljes mértékben kézi munkával készült tradicionális facsónak).

Megálltunk egy Ariane nevű faluban, ahol, ha két hetente kiköt egy hajó, akkor azonnal felpezsdül az élet, hiszen sok száz kis hajóval megérkezett rengeteg turista. Ezt ki is használják a helyiek, hiszen a WC-ért egy eurót kérnek – természetesen nekik is meg kell élni valamiből... És a házaikat is szívesen megmutatják némi támogatásért cserébe. Azonban azt már nehezen veszi be a gyomrom, hogy a gyerekeket beöltöztetve bazári produkcióként kiültetik az utcára, hogy produkálják magukat, míg a felnőttek a fák hűs árnyékában figyelik az »előadást«, vagy épp fújják a sípot.

Az persze a turisták hibája, hogy erre a vásári parádéra igény van, de abban biztos vagyok, hogyha egy nappal korábban vagy később érkezem, akkor a fogadtatás egyáltalán nem lett volna ennyire barátságos.

Szerencsére legalább iskola is van a faluban – igaz a falu határában...

Összegezve elmondhatom, hogy egy európai szemével nézve a mindennapi élet kegyetlen és sivár, ha esik, akkor még nagyobb lehet a pokol...”

– írja Jurák Zsolt.

[[galeria]]