Felháborító-e azt kérnünk a párunktól, amit Magyar Péter kért Vogel Evelintől? Nagy port kavart az interjú egy sora

Az utóbbi néhány hónapban hatalmas változások mentek végbe a magyar politikai életben. A bicskei gyermekotthonban történt botrány után lemondott Novák Katalin köztársasági elnök, majd utána Varga Judit igazságügyi miniszter is. Ezután szerveződött jó néhány tüntetés, majd a semmiből előkerült Magyar Péter, aki azóta már pártot is alapított és népszerűsége rohamosan növekszik. Ezt a tendenciát az sem törte meg, amikor Varga Judit Hajdú Péter műsorában mesélt házasságának részleteiről és bizony nem épp pozitív fényben tüntette fel a Tiszta párt elnökét. Most újabb nőtől kapott gyomrost Magyar Péter.

Volt barátnője, Vogel Evelin egy 50 perces interjút adott az Indexnek.

A nagy szerelemként indult kapcsolat csúnya véget ért és elődje nyomán ő is egy interjúztató kanapéján kötött ki, megszellőztetve a magánéletük részleteit. Bár ő nem számolt be olyan durva abúzusról, mint Varga Judit, de az is igaz, hogy nem töltöttek együtt 17 évet. Evelin megtörten nyilatkozott az elmúlt időszakról és bár több, valóban nem elegáns dolgot mondott el volt párjáról, egy valamire különösen felfigyelt az internet népe és azóta is több fórumon ecsetelik azt, hogy lehet-e ilyet tenni, kérni, elvárni egy kapcsolatban.

Magyar Péter állítólag listát kért Vogel Evelintől a negatív tulajdonságairól.

A fiatal nő kiemelte, hogy amikor a kapcsolatuk viharossá vált, sőt még szakítás is történt, majd Evelin a lánykérést is visszautasította, akkor utána Magyar Péter egy listát kért párjától arra vonatkozóan, hogy miben kellene megváltoznia.

Sokan felhördültek ezen információ hallatán és a fotelhuszárok épe egyből ítéletet mondott: ő ilyen esetben azonnal szakítana a párjával, hiszen mindenkinek a saját dolga rájönni arra, hogy mi az, ami a párját boldogtalanná teszi.

Én ezzel egyrészt nem értek egyet másrészt ez jóval messzebbre mutat az egyén szocializációján és az egész magyar társadalmat érinti. A leggyakoribb jelző, amivel Magyar Péter az ellenlábasai illetik, az a manapság nagyon divatos nárcisztikus megnevezés. Súlyos stigma manapság ez, amit két kézzel szórnak szerte a világon, nem mérve fel azt, hogy éppe ezzel veszíti el az értékét, a súlyát. Míg régen voltak bunkó pasik és nők, link emberek, gyerekesek, sértődékenyek, vagy nagyképűek, azok eltűntek, mint a COVID mellett a nátha és maradtak a nárcisztikusok, akiktől rettegni kell. Amolyan kis ember számára is mérhető ellenségképpé váltak ezek a félelmetes alakok, akiktől tűzzel vassal védeni kell magunkat. A világ azonban emberileg ennyire élesen nem rendeződött át és ezek az emberi tulajdonságok ugyanúgy megmaradtak, csak most már ezzel az egy szóval rendezik le őket: lettek a nárcisztikusok és a nem nárcisztikusok, az átjárást egyik állapotból a másikba pedig akár egy rosszul sikerült beszélgetés is okozhatja.

Mi is a nárcizmus?

A nárcizmus egyfajta személyiségzavar, ami a mai ismeretek alapján nem gyógyítható, hiszen a "betegnek" semmiféle betegségbelátása nincs és a gyermekkori traumákat okolják annak kialakulásáért, de ebben sem született egyértelmű konszenzus. Érdemes azonban megvizsgálnunk a Wikipedia szócikkét, ami eképpen nyilatkozik erről:

A nárcizmus beképzeltség, hiúság, önhittség vagy egyszerűen az önzés személyiségvonása. Alkalmazzák az elnevezést társadalmi csoportra, gyakran használják utalásként elitizmusra, vagy közönyösségre mások nehéz helyzete iránt.

Egy rakás olyan tulajdonság, ami kivétel nélkül minden emberben megvan valamilyen szinten, tehát mindannyian egy olyan skálán mozgunk, ahol valamennyire illik ránk ez a megnevezés, így a diagnózist semmiképpen sem osztogathatjuk néhány tévés interjú alapján valakire, akit a magánéletünkben nem ismerünk és soha nem volt vele szorosabb, közelebbi viszonyunk. Főleg, mert olyannyira divatos kifejezés lett ez, hogyha valakire rásütik, rajta is marad.

A pszichológia jóval megengedőbb ezzel kapcsolatban és azon az állásponton van, hogy vannak nárcisztikus személyiségjegyek (ami mindenkiben megtalálható) és van a klasszikus nárcizmus, ahol egy egész tünetegyüttes jelenik meg, ami ezt a kórképet jellemzi.

Ezekben az emberekben fel sem merül az, hogy valamit rosszul csinálnak, esetleg hibáztak. A bocsánatkéréseik általában ugyanúgy vádlóan hangzanak, mint a tetteik: nagy kegyesen elmondják, hogy a partnerükre nem haragszanak, elnézik annak viselkedését és hajlandóak továbblépni az incidensen. Majd minden kezdődik elölről.

Az önreflexiónak nyoma sincs bennük, így Magyar Péter ezen kérése sok kérdést vet fel a valódi személyisége kapcsán.

Az kétségtelen, hogy közéleti szereplései gyakran bicskanyitogatóak, beszélgetőpartnereibe belefojtja a szót és egy amolyan pátoszos elégedettségben sütkérezik, mégis a kérdése, amit feltett akkori szerelmének igen érdekes. 

Ugyanis ez azt jelentheti (persze nem voltunk ott, nem tudjuk a szövegkörnyezetet), hogy felismerte a változtatásra való igényt és annak szükségességét.

Vogel Evelin az interjúban elmondta saját reakcióját is Magyar Péter kérésére:

Azt gondolom, hogy ezt a listát mindenkinek saját magának kell elkészítenie ahhoz, hogy működjenek a dolgok. Mindenesetre ezt a beszélgetést én azzal zártam, hogy akkor fogunk tudni mi a jövőben találkozni, beszélgetni bármiről, hogyha ő elindul az önazonosság útján. 

Bár elképzelhető, hogy addigra már annyi sérelem gyűlt össze az édesanyában, hogy nem szeretett volna még ezzel is egy plusz terhet venni a vállára és párja későn kérte tőle a visszajelzést, ettől még a fenti kérdés semmiképpen sem ördögtől való. Minden embernek van olyan vakfoltja, amit ő saját maga nem lát és egészen fiatal korunk óta arra vagyunk kondicionálva, hogy a környezet visszajelzéseiből tanulva alakítsuk ki és formáljuk személyiségünket. Az élet minden területén jelen van ez: a barátaink elmondják a véleményüket, a szüleink megjegyzik, hogy mit csinálnának másképpen és a munkahelyen is folyamatosan kielemzik, értékelik a céges teljesítményünket. Miért lenne ez alól éppen egy párkapcsolat kivétel?

Egy jó és épülő párkapcsolat egyik alappillére a folyamatos őszinteség, a konfliktusok beszélgetésekkel való feloldása és végső soron az összecsiszolódás, ami elengedhetetlenül személyiségváltozásokhoz vezet.

Tehát nyugodtan merjük feltenni ezt az egyébként nagyon kemény kérdést, amennyibe fel vagyunk készülve a (minden bizonnyal) fájdalmas válaszokra és azok megemésztése után akarunk majd változtatni is a listán szereplő tételeken.