Az anyósom minden nap ugyanakkor felhív, egyszer kilestem, mikor telefonált: másik faluba akarunk költözni

Dorottya és férje anyagi okok miatt egy faluba költöztek a férfi édesanyjával. Az elején minden remekül ment, aztán a dolgok kezdtek rosszra fordulni. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Üdvözlök minden kedves embert, aki kíváncsi a történetemre. Biztos sokan butának tartanak majd, hogy a rengeteg rémtörténet ellenére belementem egy ilyen helyzetben, de én komolyan azt gondolom, hogy nem voltak intő jelek. A párommal két éve vagyunk együtt és szeretnénk 1-2 év múlva kisbabát. Ehhez fontos volt az, hogy egy megbízható, stabil életvitelt tudjunk felmutatni, Budapesten pedig esélyünk sem volt lakást venni. A falu, ahol anyósom lakik, egy kedves kis veszprémi falucska, szerettem ott lenni és az ő személye ellen sem volt kifogásom, tudtommal pedig ő is kedvel engem.

Éppen ezért, amikor megüresedett egy takaros, de felújítandó kisház tőle nem messze, akkor azonnal szólt nekünk. Mi alaposan átbeszéltük, átgondoltuk és ha összehúzzuk a nadrágszíjat, akkor anyagilag belefért az, hogy megvegyük. Semmilyen rossz érzés nem volt bennem: nem szeretem a főváros nyüzsgését és mindig is úgy képzeltem, hogy a gyerekeink a kertben játszanak majd. Ráadásul az sem utolsó, hogy mivel anyósom ismerte azt, aki eladja, még egy kis kedvezményt is tudtunk szerezi.

Az adás vétel gyorsan összejött, mi pedig leköltöztünk és az elején minden szuper volt. A házat újítani kellett, így mindig volt dolog, fel sem tűnt, hogy anyósom néha ott téblábol, én sokszor unatkoztam, míg a férjem fúrt és faragott.

A gond akkor lett, mikor a végéhez közeledtek a munkálatok és egy kis időt töltöttünk volna egymással. Anyós ekkor is mindig jött. Egy idő után felhívtuk a figyelmét rá, hogy nem kell minden nap itt lennie, nyugodtan foglalkozzon a saját dolgaival, mi így is remekül megvagyunk. Hatalmas vita lett, megsértődött és azt mondta mi csak arra várjunk, hogy a sírba kerüljön. Nagyon meglepődtem, előtte ez a fajta hisztéria nem volt rá jellemző.

Azután mintha mi sem történt volna, álomszerűen megjavult minden. Hetente egyszer-kétszer átjött, beszélgettünk, úgy tűnt nincs harag.

Aztán egyik nap megszólalt a telefon: az anyósom síró hangon követelte, hogy a férjem menjen át, nagyon rosszul van. Azonnal rohantunk, de amikor meglátott elkomorult az arca. Nyöszörgött egy kicsit, bevásároltunk neki, vittünk ételt, majd megkérte a páromat, hogy aludjon ott, de csak ő , úgy kényelmes a lakás. Ez nekem nagyon furcsa volt, de hazamentem. Másnap hazaért a párom, megint csörgött a telefon, megint mennie kellett, megint ott aludt, de most már rögtön mondta az anyós, hogy délután se menjek át. Nagyon rosszul esett ez az egész. Teltek a napok és a betegség nem múlt. Orvoshoz nem akart menni és a férjem sem hívta ki a háziorvost, mondván nem erőltetheti ezt rá az édesanyjára, majd meggyógyul és minden rendben lesz. Ez így ment egy hónapig, ekkor már biztos voltam benne, hogy manipulál minket.

Egyik nap aztán elegem lett. Odamentem az anyós házához, nagyjából egy fél órával azelőtt, amikor a hívás jönni szokott és meglestem őt az ablakon keresztül. Mindenre felkészültem, de erre nem: vidáman nézte a kedvenc sorozatát, szomszédasszonya nála, nevetgéltek, szalonnát ettek kenyérrel. Semmi baja nem volt. Láttam, ahogy a telefonhoz megy, tárcsáz, majd elköszön a szomszédtól és befekszik az ágyba, maga mellé téve a teát, lázmérőt, közben pizsamába öltözött.

Elöntött a harag, ennyire pofátlan hazugságot... képes lenne keresztbe tenni a fia házasságának. Hazamentem és nem mondtam semmit. Másnap megkértem a férjem, hogy jöjjön velem. Nem értette mit akarok, de neki is megmutattam amit én láttam. Nagyon sajnáltam őt, láttam, hogy összetörik a szíve. Berontott az anyjához és nagyon összevesztek. Az anyós köpni nyelni nem tudott, magyarázkodni próbált, de egyértelmű volt, hogy lebukott.

Azóta is minden nap hívogat, megjelenik a lakásnál, de nem engedjük be. Most áruljuk a házat, mert ennek a zaklatásnak másképp nem lesz vége. Egyszer pedig talán meg tudunk neki bocsájtani.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.